|
Témaindító hozzászólás
|
2014.10.29. 11:50 - |
Ez a folyosó oszlopokkal van elálasztva a kerttől. Gyönyörű kilátás nyílik a virágokra. |
[40-21] [20-1]
| Tamina: -Ha nem lenne nagy gond elfogadom a segitseget...-mondtam majd ahogy egyre jobban kozelitettunk a szobak fele egyre nagyobbnak tunt az iskola en meg egyre kisebbnek tuntem. Majd miutan megkerdezte jol vagyok-e bolintottam.
-Igen csak ez az ido es hovaltozas miatt faj a fejem de semmi rosszabb...-valaszoltam. Egy kis ideig bambultam de persze mentem tovabb.
-Hat...a neveloszuleim miatt...nem szerettek annyira...meg a tanarom is ajanlotta az iskolat a csaladi helyzeteim es a tanulmanyaim miatt meg kb ha nem laktam volna Rahataban akkor biztos hamarabb idejottem volna...-gondolkoztam el es remelem nem untattam szegenyt a szofosasom miatt is. Egyszer csak azt lattam hogy egy emberke rohangaszik a folyoson majd bemegy a tanariba. Szoval ilyen szigoruan tartjak a szabalyokat. Ez durva.
-Amugy...te honnan jottel? Marmint...nem hasonlitasz az itteniekre latni hogy kulfoldi vagy...remelem...erted(?)-tettem fel cseppett akadozva a kerdest mert elegge nem tudtam megfogalmazni. |
 - Persze, pakolj csak le. Ne vigyem inkább én? - kérdeztem és ha megengedte, föl is vettem a holmiját. Láttam, ahogy megrázkódott, de nem tudtam az okát.
- Jól vagy? - vontam föl a szemöldököm. Ha már ismertem volna, a homlokára tettem volna a kezem, de ez viszont most még túl félreérthető lett volna, a végén még megijesztem szerencsétlen lányt.
Ha tudott haladni, megfogtam a bőröndjét és elindultam a lányok hálószobái felé. Út közben gondolkodtam, megkérdezzem-e, honnan jött, mivel neki is ugyanolyan eredetű neve volt, mint nekem. Ez persze önmagában nem jelentene sokat, hiszen az olyan átlagos nevek, mint a Thomas, az Isaac vagy az Anne is héber eredetűek, csak kicsit minden nyelv alakított rajtuk.
- És hogyhogy most érkeztél ebbe az iskolába? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni vele, ha nem volt túl rosszul |
| Tamina: Egy nagy fekete boronddel es egy kistaskaval indultam ide. Hulla faradtan dobott ki a taxis az iskola ele. Nem tudt eloszor hogy cipelem fel a borondot a lepcsond. Igazabol nagyon furcsan ereztem magam. Hol melegem volt hol faztam igy gondoltam mikor lepakolok megmerem a lazam is. Kivulrol is nagynak tunt az epulet sot mikor beleptem azt hittem mar elvesztem. De akkor odajott hozzam egy fiu. Igazabol sokkal idosebb lehetett nalam de olyan furcsan ereztem magam. Sot tul furcsan.
-Szia...hat igen es oo eloszor azt hiszem lekene pakolnom...nem tudom...-rezzentem ossze mert kicsit megint elkezdtem fazni pedig jol felvoltam oltozve. Mikor bemutatkozott kicsit elmosolyodtam mert Heber eredetu nevet viselt.
-Tamina vagyok-mondtam majd nem tudtam hirtelen milyen lenne megkerdezni szoval inkabb nem tettem, nem kerdeztem meg hogy honnan szarmazik. |
Zsebre tett kézzel, céltalanul botorkáltam az egyik földszinti folyosón. Mivel tavaszi szünet volt és már rég elkészültem minden leckémmel, semmi dolgom nem akadt. Mindenfélét megpróbáltam már, filmezni, olvasni, telefonozni, valami kocka-szerű logikai játékkal szórakozni, de csak unatkoztam. Nem szeretek szenvedni, pláne úgy, hogy annak semmi haszna vagy értelme nincsen. Az edzéshez fizikailag fáradt voltam, de tényleg elegem volt a semmit tevésből, így hát körbejártam az épületet, ahová már cirka öt éve járok. Éppen arra a folyosóra kanyarodtam be, amelyikre a bejárat is nyílt, amikor megpillantottam egy nálam talán három évvel fiatalabb lányt, amint egy bőröndöt cipel maga mellett, valamint egy kisebb táskát. Kettős érzés fogott el, egyrészt segíteni szerettem volna neki eligazodni - elég nagy ez a hely, én még egy hónap után is képes voltam eltévedni - más részt pedig furcsán ismerősnek tűnt. Persze lehet, hogy csak a sötétebb árnyalatú bőre keltette bennem ezt a hatást, ami nyomán meg is fogalmazódott bennem a kérdést, hogy talán nem-e héber ő is? Ennél viszont kicsit többnek éreztem. Megráztam a fejemet, hogy elhessegessem magamtól ezt az újonnan jött bizonytalanságot, és határozottan odamentem hozzá.
- Szia! Látom, új vagy. Esetleg segíthetek?
- Egyébként Hezekiah vagyok - mutatkoztam be mosolyogva. - Téged hogy hívnak? |
| Megan: Csak neztem mit csinal az elottem ulo emberke. Miutan mar elkezdett enni volt egy kis hozzaszolasa en felrohogtem.
-Marmint addig se leszek hulla...-mondtam majd miutan megittam a kavem kicsit dumaltam a konyhasokkal. Szokasom volt. |
 Elmosolyodva neki is álltam a szendvicsemnek. Hamar elkészültem vele,így elkezdtem enni,mikor lenyeltem mert ugye úgy illő beszélni,Meganre pillantottam.-Te igyál csak,addig sem leszel álmos!-mosolyogtam rá és folytattam az evészetet. |
 -Igen...akkor állj neki-oda toltam hozzá kenyeret meg ilyesmit. Hétvégén csak 3 étkezést kapunk és mivel még nem volt vacsi idő így magunknak kellett a kajáról gondoskodni. -.Rendben..én akkoris iszok-nevettem fel majd ittam a kávéból. Kezdtem úgy érezni már nem leszek olyan fáradt hogy le boruljak a székről is. |
Végig néztem a konyhán és a konyhásokon is,megjegyeztem ki-kicsoda. Szimpatikusnak tűnt minden,nem volt problémám.-De,egy kicsit igen.-válaszoltam,s mivel láttam hogy ő is elkezdi csinálni a szendvicsét,ránéztem.-Akkor én is neki állhatok?-tettem fel az idióta kérdést,el is nevettem magam mert ez valóban hülyeség volt.-Inni nem kérek egyenlőre,de köszi.-mosolyogtam rá. |
Miután modnta hogy mehetünk fogtam és lassan lementem a konyhára. -Szóval: Ő itt Peter-mutattam a már kicsit öreges kopasz emberkére. -Ő itt Mary Anna meg Luisa..-mutattam a nénikre majd leültem a pulthoz és a szokásos kis szendvicsemet kezdtem megcsinálni. -Te amúgy nem vagy éhes?-mosolyogtam rá hogy azért lássa nem csak elaludni fogok. De azért Mary néni kedves volt és látta hogy fáradt vagyok elém lökött egy csésze kávét én szépen megköszöntem. -Vagy inni?-kérdeztem utoljára. |
Figyelmesen hallgattam,s figyeltem a folyamatot.-Örvendek az én nevem Martina.-mutatkoztam be röviden majd a "terve" borítékolására csak bólintottam s így szóltam.-Rendben,az jó lenne,köszi!-eresztettem el egy halvány mosolyt és indulásra készen álltam. |
Mikor mondta miért állt meg fogtam felvettem egy pulóvert egy vans cipőbe belebújtam és kimentem majd bezártam az ajtót. -Jó akkor kezdjük azzal hogy én Megan vagyok és éhes úgyhogy ha nem bánod eljössz velem a konyhára ott megismered a konyhásokat én meg eszek..-mondtam el röviden tömören és komolyan. Kicsit sokat ültem a matek felett így nem is csodálom azt hogy korog a gyomrom és még fáradt is vagyok. De ivel már ihatok kávét így abból is lenyomok egyet. Nehogy még szegény lányt otthagyjam ésbealszok. Szép is lenne. Meg röhejes. |
Éppen indultam volna,amikor egy kissé álmos kinézetű lány nyitott nekem ajtót. -Szia,hát igazából még új vagyok itt,szinte senkit sem ismerek...-néztem rá komolyan,nem tudtam mit mondhatnék még neki,hoszen őt sem ismertem. Csak reméltem hogy ő segít abban hogy megismerjem a többieket és az iskolát is. |
Éppen drága szobatársammal csevegtem aki egy idő után megunta és elment Én ott maradtam a szobában és úgy döntöttem tanulok egy kicsit. Aztán a folyosóról hallottam hogy jön valaki és megáll az ajtó előtt. Néztem egy ideig majd kinyitottam az ajtót de időközben egy nagyot ásítottam. -Szia...szeretnél valamit?-néztem kicsit álmos fejjel. Esős volt a délután az meg engem kikészít és jön a migrénes fejfájásom. Szuper. |
Már hetek óta csak a "szobámban" kukksoltam,tanultam,mert nagyon le voltam maradva. Azt sem tudtam hol áll a fejem,amikor hirtelen eszembe jutott hogy alig ismerem a többieket és körül kellene nézni a suliban is. Így hát kiléptem megszokott környezetemből,s egyenesen a folyosóra vettem az irányt. Szépen lassan,nyugodtan vonultam rajta végig,miközben nézelődtem és azon gondolkoztam vajon ilyenkor hol lehetnek a többiek. Eléggé furának éreztem hogy még csak egy lánnyal találkoztam.~Talán velem van a baj?~merült fel bennem a gondolat,de ez hamar el is terelődött. Nézegelődtem tovább,majd az egyik ajtónál megálltam. Magam sem tudtam miért,de úgy éreztem ideje a sarkamra állni nekem is,barátkozni és imserkedni,nem pedig csak éjjel-nappal tanulni folyamatosan. Ölbe tett kézzel álltam egy helyben,s füleltem is,hátha meghallok valakit. |
 -A hugomnak biztos tetszik, de tudod fiúknak...szegények...amúgy a virágok szépek meg minden, de...hagyjuk-nevettem el magamat. Majd mikor mondta ha nem bánjuk a fiúk rá vágták, hogy nem bánják én meg a főkolompos perverznek rávágtam a fejére.-Majom.-mondtam a haveromnak majd Lana felszólalásán elröhögtem magamat.-Oké akkor felőlem indulhatunk is..-válaszoltam a fiúk kérdésére majd megláttam a hugomat felénk tartani.-Mit akarsz már megint? Mennyél már vissza-kezdtem már agybajt kapni tényleg. Így egy kis szócsata után végre elindulhattunk.
//folyt. köv. város amit most csinálok meg// |
 Amikor az igazgatónő elhaladt előttünk a folyosón lenéztem a virágomra, nehogy felkeltsem a figyelmét azzal, hogy felveszem vele a szemkontaktust, Luke is jól tette, hogy hátrább állt... félreérthető lett volna. Pedig... - nevettem fel magamban - csak most találkoztunk. Hiába, ha a vezetőség sajnos nem tolerálja azt, hogy egy nemnél több létezik.
- Hopsz, bocsánat - tettem a hátam mögé az utolsó szál liliomot - Azt hiszem értem... - próbáltam megfejteni amit mond, sajnos nem értettem mi az, amit "agy" szóval kezdett, de sejtettem, hogy valami nem szépet mondott. Sajnos néha rossz a fülem - én csak a virágokért vagyok felelős, de még nem szidtak le érte. Nekem olyan gólyaavatókat meséltek, igaz, hogy ez bál, ahol kókuszos borotvahabos kakaót kellett inniuk és nem volt semmi rózsaszín... lehet, az jobban tetszett volna neked - mondtam.
- De, persze, ha nem bánjátok - néztem rá a barátaira is - végülis valakinek ki kell menteni a boltokbazárt virágokat... - elmélkedtem el. |
-Luke-mondtam majd erre jött az igazgató nő így a haverjaim mellé léptem egy pillanatra. Meg dicsért minket majd tovább ment. Vissza léptem a szőkeséghez majd a kezében lévő egyszál virágra néztem majd tüsszentettem.
-Azt hiszem még mindig allergiás vagyok a virágra-néztem rá majd egy picit hátrább mentem.-Amúgy igen mi voltunk..köszönjük.-mondtam majd kérdeztem hova sietek.-Tudod én irtózom az ilyen "jaj de jó gólyák vagyunk rózsaszín lufikkal és aranyos izékkel" az ilyentől sajnos agyfaszt kapok...-meséltem el a dolgokat majd a haverjaim úgy döntöttek be mennének a vároba kérdezték megyek-e.-Nem lenne kedved eljönni a városba? Ott is vannak virágok..-mondtam majd odafordultam a skacokhoz. |
Ma volt a gólya bál, és bár én nem idén voltam gólya, azért eljöttem, hogy segítsek egy kicsit. Igazából én csak úgy engedély nélkül, hivataltalanul lézengtem köre-körbe egy csokor virággal a kezemben, hogy azokat a legjobb helyekre kitegyem és ezzel kicsit javítsam a hangulatot. Az idei rendezvény nagyon tetszett, bár nem tért el túl sokban a miénktől. A zenészek is szépen játszottak, bár nem az én stílusom volt az övék, de attól függetlenül még nagyon ügyesek voltak. Miután végeztek, nekem eszembe jutott, hogy mivel most nagyon sokan itt vannak, talán még az udvar is teljesen üres és kimehetnék koszorút fűzni vagy olvasni egy kicsit addig, amíg ilyen szép őszi idő van. Egy kisebb gond volt csak, mégpedig az, hogy nem vettem észre azt, hogy jönnek mögöttem és így hamar a földön landoltam.
- Semmi gond - mosolyogtam fel rá és elfogadtam a felém nyújtott kezét.
- Lana vagyok, mi még nem találkoztunk - mutatkoztam be, majd jobban megnéztem az arcát. Hátul álltam, amikor a zenekar fellépett és nem is láttam a nálam magasabb emberektől, így nem voltam biztos a dolgomban - csak nem te léptél fel a barátaiddal? Nem láttam rendesen, de nem is az a lényeg ugye. Jók voltatok - dícsértem meg még mindig mosolyogva - de hová ez a nagy sietség? |
Ma az igazgató nő arra kért, hogy az őszi szünetben valamelyik napon a gyólyák bálján játsszunk. Nagyon jó, mert ma pont az a nap volt pedig inkább csajozni mentem volna. Úgy utáltam az a sok rózsaszín kis virágocskákat luficskákat. Legszívesebben kipukkasztottam volna, vagy eltapostam olna őket. Persze a legtöbb felsős is itt volt. Eljátszottunk egy számot majd inkább húztam el onnan. De ahogy mentem véletlen fellöktem egy lányt.
-Bocs.-mondtam majd kezet nyújtottam hogy felsegítsem. |
Ez a folyosó oszlopokkal van elálasztva a kerttől. Gyönyörű kilátás nyílik a virágokra. |
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
