Témaindító hozzászólás
|
2014.10.29. 13:18 - |
belváros |
[7-1]
-Ja oké..-mondtam majd amikor felcsillantak a szemei felnevettem majd mentem előre. Igazából kicsit elmehetett volna Aranyhajnak Lana. Olyan nagy szemei vannak meg a haja is. Amikor odaértünk megkérdezte segítek e keresni a bigyójának helyet. Nem voltam rossz természetismeretből így rögtön kiszúrtam egy helyet.-Nézd csak az nem lenne jó?-kérdeztem és odamentem megmutattam a helyet majd bementem a rét közepe felé ahol volt még fű is majd leültem.
//folyt köv rét// |
- Nem, tizedikes - javítottam ki magam utána - kilencedikben volt itt az első évem, ez lesz a második, nem tudom mit mondtam akkor... néha elfelejtem - nevettem fel.
- Akkor megyünk a rétre? - csillantak fel a szemeim, hiszen éppen oda szerettem volna menni én is. Szerettem ezt a helyet, még tavaly fedeztem fel, hogy nem tilos oda se kimenni néha. Igaz, hogy az utána következő erdőt jobban szerettem, mivel ott nem is láttak, nem is hallottak és lehetett nyugodtan énekelni, és még Collie is kedvelte azt a helyet, legalábbis ott volt a leghangosabb. Igaz, ő amúgy sem volt egy csendes kismadár, de hát ez a fajtájára jellemző is, otthon több zebrapintyünk van, így hát tapasztalatból tudom.
Amúgy így haladtunk a cél felé, észrevétlenül bár, de kicsit jobban megfigyeltem Luke-ot. Helyes fiú, és érdekes a természete, ha lenne vadócabb természetű... vagy úgy egyáltalán barátnőm, akkor megpróbálnám összehozni vele. Csakhogy nincs... de kár is ezen keseregni, ott van nekem a természet és Collie és most itt jön mellettem Luke is, aki nem mellesleg rendesen is viselkedik velem és ez határozottan jólesik. Amikor kiértünk a rétre, amint most az ősz miatt - mégha meleg, tíz fok is volt legalább - nem nyíltak virágok, vetettem még egy pillantást Bogyóra.
- Segítesz keresni egy jó helyet? - kérdeztem kedvesen, hátha lesz kedve segíteni - Elültetem Bogyót. |
-Mindiiiig...tuti nem más akart oda jönni hisz a saját hülyeségeivel jött oda..-mondtam majd meghallgattam Austint, hova is akar menni.-Ó értem...akkor most vagy 11-es? Én ebben az évben fogok végezni.-beszéltem toább majd a kérdésére mondtam a választ rögtön.-A főcél a rét, de előbb a fiúk bemennek pár helyre ahova én személy szerint lusta vagyok elmenni...szóval én végülis a rétre megyek rögtön ők meg majd jönnek utánam...jössz te is?-kérdeztem majd lekanyarodtam a srácoktól és egy intéssel mentem a rétre nagy valószínűséggel Lana-val. |
- Mindig olyan? Lehet, hogy csak ilyen napja volt, vagy hogy nem is ő szeretett volna annyira utánad jönni - próbáltam megvédeni, bár azt nem tudom, miért - igaz, én nem tudhatom, mivel sajnos nincs testvérem - közöltem egy amúgy sajnálatos tényt, de nem hagytam, hogy ez lelombozzon, már hozzászoktam az egykeséghez.
A növény megmentése után - akit azon nyomban el is neveztem Bogyónak - nem tudtam, merre is tartunk, de reméltem, hogy a rét is célba kerül majd, az nagylelkű lett volna tőlük. Figyeltem, ahogy a fiú megzsólítja az egyik barátját és memorizáltam magamban, hogy melyikük is Austin.
- Ó, már kilencedik óta, ez lesz a második évem itt. Nem - nevettem fel - zeneszakos vagyok, éneklek. A természetet jobb szeretem önmagam megismerni és nem a mások által már felfedezett dolgokat megtanulni, sokkal izgalmasabb. És te? - kérdeztem vissza - gondolom te is ezen a tagozaton tanulsz az együtteseddel, ugye?
- Különben... merre is megyünk? - tettem fel a kérdést nagy szemekkel nézve. |
-Jó jó...igazad van-mondtam majd láttam az értetlenséget az arcán amikor majomnak szólítottam a haverom. Hát megérdemelte.-Igen a húgom...nagyon nagyon idegesítő. Nem értem miért kellet utánam küldeniük..-ráztam meg a fejemet majd mikor bement egy boltba és "kimentette" azt a bigyót furcsán figyeltem őt.-Értem...Austin hova is tartunk?-kérdeztem az egyik haveromtól valamiért nagyon sejtettem, hogy a rétre. De persze előtte el kell mennünk pár helyre. Hangszerbolta izé boltba meg még egy jó pár helyre. Like.-Amúgy te mióta jársz ide? És te valami temészettudományos vvagy?-kérdeztem a irágok miatt. |
- Így belegondolva lehet, hogy kicsit lányos... bár ez eredetileg leányiskola volt. Mondjuk ha már itt vannak a fiúk, amit szerintem a tanerőn kívül nem bán senki, akkor igazodhatnánk hozzájuk, de vannak olyan alkalmak is, amik inkább fiúsak - fejtettem ki a véleményemet és ezentúl inkább hagytam a témát. Furcsa volt látni, hogy a barátai látszólag örülnek vele, nem tudom miért volt majom az, akit majomnak szólított...
Már éppen indultunk volna, amikor egy lány ideért hozzánk és lecövekelt egyenesen Luke-kal szemben. Szó szót követett, én pedig inkább nem is szerettem volna követni a vitát, mivel úgy gondoltam nem rám tartozik.
- Ő a húgod? - érdeklődtem, miközben kiléptünk az iskola kapuján és elindultunk a városba. Nem igazán szerettem a településeket, túlságosan zajosak voltak. Igaz, elméletileg hozzá kellett volna szoknom, hiszen hat évet éltem Londonban, de utána Norvégiába költöztünk egy csendesebb városkába, így hát a nagy zajra nem is nagyon emlékszem. Ez viszont nem volt olyan vészesen hangos hely, csak néha a csúcsforgalomban, amit most viszont sikeresen elkerültünk.
Nem igazán tudtam így hirtelen mit mondani, míg meg nem láttam egy szerencsétlenül árválkodó, kókadt kis téli növényt egy cserépben. Ezek azok, amikről télen a madarak szedegetik le a bogyókat eleségnek! Hogy lehet cserépben tartani?! Azon nyomban bocsánatot is kértem a fiúktól, majd beisettem az üzletbe. Szerencsére jó napom volt nekem is és a boltosnak is, aki boldogan nekem adta, ráadásul ingyen, szerintem örült neki, hogy megszabadult a "tehertől".
- Bocsánat, ki kellett mentenem - szabadkoztam, és el is határoztam, hogy még ma kiültetem a szabadba. |
[7-1]
|