|
Témaindító hozzászólás
[6-1]
 Hideg. Végre valahol kideg van - gondoltam, ahogy beléptem a parkba, a fák árnyékába. Egyetlen egy vékony ujjatln blúz és rövidnadrág volt rajtam, valamint szüntelenül legyeztem magam a legyezőmmel, viszont így is melegem volt. Otthon már hozzászoktam ehhez, viszont itt a tél sokkal hidegebb volt, a meleg is váratlanabbul ért. Végül leültem egy padra, a fejemet megtámasztottam a kezemmel és reméltem, hogy senki és semmi nem fog megzavarni. |
 A virágok teljesen lekötötték a figyelmemet. Jó kedvem volt, harmonikusan éreztem magam. Nagyon szerettem ebben az iskolában, hogy ilyen sok kimenőt kapunk, bár néhány osztálytársamat valamiért nem engedték el ennyire sűrűn... nem értem, miért. A csokorkészítésről végül az vonta el a figyelmemet, amikor egy fiú megszólalt mögöttem.
- Óh, szia - hallgattam el és szégyelnősen lesütöttem a szemem. - Köszönöm, örülök, hogy tetszik. Te is szeretsz énekelni? És örülök, hogy tetszik a kitűzőm. Nem kérsz esetleg egyet? Olyan lenne, mint amilyet az esküvőkön viselnek a férfi-vendégek, csak most éppen nincs esküvő - nevettem fel és már nyújtottam is felé a másik hullámcsatomat.
Igyekeztem nem kimutatni, de kicsit megszeppentem ezen a hirtelen megjelenésen, nem számítottam társaságra. Nem szeretek egyedül, szólóban énekelni úgy, hogy azt más is meghallja, inkább a kórussal szoktam előadni vagy táncolok. gy hát nem meglepő, mennyire idegen volt számomra a helyzet, hogy most meghallott valaki, akit ráadásul még csak nem is ismerek.
- Egyébként te új vagy itt, vagy csak én vagyok vaksi és nem láttalak? - kérdeztem. Amíg vártam a válaszát, körbenéztem a parkban, majd mikor visszoafordultam a fiú felé, már egy új ismerős is ott állt mellette. Nagyot dobbant a szívem Megan láttán, és újra elöntött az a megmagyarázhatatlan érzés, mint ami legutóbb, a póker-játszmán.
- Szia Megan! - mosolyogtam rá, majd körbenéztem a földön, kerestem valamit... |
| Megan: A park egyik feleben volt most a magan tancoram amikor ugy dontottem, hogy inkabb elmegyek setalni. A tanarnak mondtam, o azt mondta, rendben van igy el is mentem. Ahogy setalgattam meghalltam Lana hangjat ahogy enekel, barhonnan felismerem. Eppen tartottam arra mikor lattam hogy odamegy egy fiu. Ez jol fog kinezni. Egy kicsit megalltam majd fojtattam utamat felejuk. Mosolyogva odamentem hozzajuk majd intve koszontem nekik.
-Sziasztok!-mosolyogtam rajuk.
-Mi jaratban erre?-kerdeztem meg. |
| ~Jace~: Mivel épp a tavaszi szünet kellős közepe volt, nem egy meglepő dolog, hogy Jace a friss levegőn sétálgatott. Lulu úgy ült a fiú vállán, mint a papagájok szoktak a kalózokén, legalábbis a filmekben. Egy park szerű helyre érkezett. Az egyik fa felől hirtelen éneklés ütötte meg a fülét. Úgy sétált közelebb, hogy a hang gazdája biztos ne vegye őt észre, neki viszont tökéletes rálátása nyílt a leányzóra.~Talán mégsem volt olyan nagy hülyeség idejjönni, főleg ha ilyen szőke angyalkák járkálnak az egész suli területén...~gondolta egy elégedett vigyorral, és máris elképzelte magát ilyen szőke szépségek gyűrűjében. Természetesen fekete, vörös és barna hajú lánykákat is el tudott volna fogadni, de most túlságosan lekötötte ez az egy szem hölgyike a figyelmét. Udvarias mosollyal az arcán sétált ki rejtekhelyéről, és lepillantott a lányra.-Bocsáss meg, hogy csak így zavarlak, de nem tudtam nem észrevenni a gyönyörű hangodat...-pillantása lesiklott a lány arcáról a ruhájára, és meglátta a két rátűzött virágot.- Nagyon jól áll.-jegyezte meg csak úgy mellékesen. |
 Megjött a tavasz, legalábbis számomra. Az krókuszok már kidugták a fejüket az iskola kertjében, páran el is virágoztak már, így hát engedélyt kértem az osztályfőnökömtől és kijöttem a parkba virágot szedni. Mivel látszólag egyedül voltam, úgy gondoltam, kiereszthetem a hangomat végre, így hát ahogy leültem az egyik fa tövébe gyöngyvirágot szedni, énekelni kezdtem. Fejből mondtam a dalt, úgy, ahogy az érzésre jött.
- ...s mint ezernyi gyöngy/fehérlik e fa körül/Minden madár s fa örül/így várja a nyarat szívünk...
Nem zavart, hogy kissé bugyuta a szöveg, nekem tökéletesen teteszett. Ahogy a szép kis csokor nőttön nőtt a kezemben, arra gondoltam, milyen szép kitűzőt lehetne csinálni belőlük. Így hát fogtam, a hajamból kivettem a hullámcsatjaimat - összesen kettő volt bent két oldalon - és feltűntem a blúzomra két szál virágot. |
[6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
