|
Témaindító hozzászólás
|
2014.11.27. 19:47 - |
táncosok |
[13-1]
 -Igen tudok! A szünetben lesz...-kezdtem volna bele amikor megcsörrent a telefonom. Gyorsan kikaptam a zsebemből és felvettem. A fejemhez csaptam. Majd leraktam.
-Bocsi mennem kell!-mondtam neki majd felkaptam a táskám és otthagytam.
/lezárt kör/ |
 - Persze - értettem egyet vele szomorúan. Nem csak annak rossz ilyenkor, aki beteg, hanem annak is, aki közelebb áll hozzá, de ezt mindenki tudja.
- Nem, én alapvetően színjátszás-szakon vagyok - magyaráztam - a szavalás hobbi, csak erős hangulat alatt írok - mondtam félmosollyal az arcomon.
- Azt a stílust még csak hallomásból ismerem - jegyeztem meg kíváncsian, reméltem megmutat valamit. Ez be is következett hamarosan, és eszemben sem volt elutasítani a kérését.
- Szívesen látnám, mutasd nyugodtan - álltam kicsit messzebb tőle, hogy legyen helye mozogni. Érdeklődve figyeltem, és elismerően ráztam a fejemet. Nagyon fiatal, látszatra olyan 14 éves kislánynak mondanám - talán több, vagy kevesebb egy évvel -, és mégis el tudja ezt táncolni, ami látszatra nem zűnik valami könnyűnek.
- A karácsonyi műsorba megkértek, vagy jelentkeztél? - kérdeztem, miután végzett vele - nagyon ügyes vagy.
- Egyébiránt te tudsz bármit is a leendő bálról? - dőltem neki a közeli falnak, amikor újfent elkdezdett fájni a hátam - Én csak nem rég hallottam róla, hogy egyáltalán lesz. |
-Annyira nem...azokat viszont sajnálom akiknek sokkal rosszabb..például rákos vagy ilyesmi.-néztem szomorúan magam elé. Volt olyan, hogy jótékonysági esten táncoltunk Becáékkal.
-Hogyhogy? Nektek nem kell minden héten vagy kéthetente beadni valamit? Nekünk kéthetente kell egy koreográfiát összeállítani valamilyen zenére-rántottam ezen vállat majd a géphez léptem.
-Hát mindenkinél más. Táncol, de van alszaka így sokat táncóráknál többfelé vagyunk osztva. Én hiphop és annak keverékeit tanulom.-mosolyogtam rá. És akkor esett le, hogy nem sokára itt van a karácsonyi bál amire kettő koreográfiával is készülök. Egyikben Becáékkal leszünk a másikban egyedül táncikálok.
-Figyelj baj lenne ha eltáncikálnám a karácsonyi bálos táncom? Gyakorolnom kéne azt is-fordultam felé. Ha igent mondott beraktam Beyonce Upgrande U című számát és elkezdtem a zenére táncolni. (rajta a link). Ha pedig azt mondta inkább nem akkor lebiggyesztett ajkakkal kiskutya szemmekkel néztem rá. |
 - Akkor rendben - nyugtáztam magamban, majd figyelmesen hallgattam a magyarázatát.
- Jó család lehettek, és nos... örülök, ha nem vészes - ragadtam meg egy másik információt - az én szüleim bankárok, testvérem pedig nincs - meséltem.
Ahogy felállt, újfent a szemembe tűnt az aprósága, a vállamig alig ért fel. Kicsit kényelmetlenül is éreztem magamat, de nem miatta. Amíg el volt foglalva, azon kaptam magam, hogy néztem, gyorsan el is fordultam, nem akartam bámulni. Különös érzés, jegyeztem meg magamban, de nem hagytam a figyelmemet a valóságtól elfordítani.
- Örülök a kérdésednek - mosolyogtam rá - szoktam írni, bár mostanában sehogy se akar sikerülni - csóváltam a fejem.
- Ti egyébként minden féle táncot megtanulotok, vagy csak némelyeket? - érdeklődtem oldalra döntött fejjel.
- Akkor rendben - nyugtáztam magamban, majd figyelmesen hallgattam a magyarázatát.
- Jó család lehettek, és nos... örülök, ha nem vészes - ragadtam meg egy másik információt - az én szüleim bankárok, testvérem pedig nincs - meséltem.
Ahogy felállt, újfent a szemembe tűnt az aprósága, a vállamig alig ért fel. Kicsit kényelmetlenül is éreztem magamat, de nem miatta. Amíg el volt foglalva, azon kaptam magam, hogy néztem, gyorsan el is fordultam, nem akartam bámulni. Különös érzés, jegyeztem meg magamban, de nem hagytam a figyelmemet a valóságtól elfordítani.
- Örülök a kérdésednek - mosolyogtam rá - szoktam írni, bár mostanában sehogy se akar sikerülni - csóváltam a fejem.
- Ti egyébként minden féle táncot megtanulotok, vagy csak némelyeket? - érdeklődtem oldalra döntött fejjel. |
-Hat persze hogy jol vagyok...csak eszek-mosolyogtam ra miutan lenyeltem a falatot es ittam ra vizet.
-Amugy mar megszoktam...3 eves korom ota tancolok sot az egesz csaladom is tancos..anyumtol orokoltem vagy nemtom ezt a cukros dolgot. De hala az egnek a noverem a batyjam az ocsem esa hugom nem. Meg amugy is-neztem fel ra. TTippeltem olyan 180 centire. En meg 155 kornyeken vagyok. A szendvicsem megettem es gyorsan bekaptam a csokit is. Ittam meg vizet majd felallva a csaphoz lepve megtorultem a szam es negmostam az arcom.
-Es mondcsak te szoktal verseket is irni vagy csak koltoktol tanultok?-kerdeztem tole kivancsian. En egy rimpart alig birnak leirni. Bar o ezt tanulja. |
- Pontosan - bólintottam, majd lenéztem rá. Csak ekkor tűnt fel, mennyire alacsony hozzám képest. Ez persze nem baj, sőt, egy lánytól kifejezetten aranyos, ha kicsi.
- Nem - tiltakoztam - csak hogyha én egyszer elkezdtek magyarázni, akkor tudod, hogy nem állok meg. Egyébként kívül én is szőke vagyok - mosolyogtam rá, hogy még véletlenül se vegye sértésnek.
- Semmi különösnek nem kéne, hogy legyen - ráncoltam a homlokom - biztos elmúlik még...
Az egészségügy témát a közevkető percekben szüneteltettük, helyette tácoltunk. Megkockáztatom, a végére már egészen jól ment, persze Bexy szintját még közel sem értem el, de hát nem is tánc szakos vagyok... csak flig, ha úgy vesszük.
Csöndben figyeltem a tánc utáni tevékenységét, ami alapján kezdtem rájönni, ohogy cukorbeteg. Persze ezt így nem szándékoztam az orra alá dörgölni, de azért reméltem, nem lett rosszul
- Jól vagy? - kérdeztem rá épp ezért, reményeim szerint nem illetlenül. |
 -A penge és a te-re érted?-pislogtam rá nagyokat majd mellé álltam. Sose fogok nőni... merengtem el.Utána ránéztem "most ez komoly?" fejjel.
-Most hülyének nézel?-néztem rá angyali tekintettel. Tudom, hogy szőke hajam van, de agyilag nem vagyok az.
-Mondjuk igaz...de mi szuperek vagyunk nem?-nevettem fel.-Mi fáj? Az nem jó...voltál már orvosnál? Vagy a védőnőhöz kéne menned-néztem fel rá majd mikor meghallottam, hogy kiroppantotta a hátát üveges tekintetekkel figyeltem tovább.A kérdésére válaszoltam.
-Igen tudnád őket...vagyis minket követni-ráztam meg a fejemet. A következő kérdésére nem válaszoltam, hanem elkezdtük táncolni. Kétszer is vagy háromszor eltáncoltuk majd leültem a táskám mellé és elővedtem a rózsaszín kulacsom és a felét leittam a víznek majd elővettem a cukros mérőm. Utáltam. Kicsit lement így előszedtem a táskámból egy szendvicset meg egy kis kocka csokit is és felnéztem Alanra. |
- Rendben van - egyeztem bele azonnal a kínálkozó lehetőségbe. Hogyha egyszer táncolós szerepet kapok, akkor az így katasztrófa lesz, aminek a legkevésbé sem örülnék.
- Semmi - ráztam a fejemet - csak mindkét tagmondatod "e" hangra végződött... igaz, az még közel sem rím, csak már rég találkoztam igazi verssel és a dalok valahogy berögzültek... ott nem mindig muszáj a rím a hangsúly miatt, de ezt ugye tudod - zártam le a magyarázatomat, a végén talán még azt hitte volna, hogy butának nézem, pedig nem így volt.
- Fogalmam sincs - sóhajtottam fel, és a hátam alá gyűrtem a kezem - ezt az előadást még Közép-Európábvan is játszák, felnőtt, képzett színészek, mi pedig még csak végzősök se vagyunk...
- Már nyújtottam, csak tudod... fáj - magyaráztam. Fogalmam sincs, mi bajom lehet, mostanában furcsán gyakran leszek rosszul, vagy kezd el fájni a hátam, derekam.
Kedves lány, állapítottam meg. Látszott rajta, hogy nem a kedvenc előadásmódja, de az indokával megfogott. Sokan, mint például én is, kedvtelésből csináltuk a dolgunkat és csak végső esetben vettük át másvalaki helyét - vagy ha az illem úgy kívánta, ugyebár -, de ő egyszerűen küldhette volna maga helyett akár Simonne-t is.
- Mutasd - ültem fel, majd pár pillanattal később már talpon voltam. Kiroppantottam a hátamat - ami különös, mert ezelőtt még nem volt bajom vele - szóval ha itt nem állok meg, akkor tudnám követni őket? - kérdeztem, miközben leutánoztam a mozdulatot. Nem volt különösebben nehéz egyébiránt, inkább csak a ritmnusára kellett nagyon figyelni.
- Még kész szerencse, hogy első szerepben a őhősnő kedvesét alakítom, aki nem táncol - sóhajtottam fel, miután az első próbálkozást elrontottam. A második már jobb volt, és ez tökéletesen bizonyítja azt, hogyha valaki megmutatja, mit is kéne csinálni, sokkal könnyeben tanulom meg.
|
-Akkor még gyakorolsz velem és menni fog..mondjuk jobb, mint tegnap.-ráztam meg a fejemet.-Milyen rímekről beszélsz, te?-vontam föl a szemöldököm. Nem beszéltem rímekben. Szerintem.
-Nem kell megköszönni, mert így van...semmiség. Amúgy nem értem a tanárunk miért nem tudott összerakni valami egyszerűbbet amit ti is könnyebben tanultok. Én és Beca még jó, hogy megcsináljuk, de ha látnád a próbán a kórus többi tagját.-mondtam majd lenyomva a spárgát hajoltam előre majd felhúztam magam.
-Jobban tennéd ha nyújtanál utána fájhat a hátad, bokád aztán annyi egy időre a musical-eknek.-magyaráztam egy kedves mosollyal majd a telefonját odaadtam neki. Odamentem a géphez és megcsináltam a zenét.
-Ja amúgy igen engem csaptak oda, mert az egyik ügyetlenke megzúzta a lábát.-mondtam és leesett, hogy rámjött a szófosás, de nem érdekelt.
-Hogy hogy állok velük? Valamelyest jól szeretem őket hallgatni és igazából nem szívesen, de részt veszek benne, mert segíthetek a társaságnak és az úgy jó-mosolyogtam rá majd odamentem a radiátorhoz. De meleg.. merengtem el majd felálltam.
-Igen értettem a kérdést..ja amúgy figyeltem, hogy itt késel-mutattam meg a mozdulatot. -Ha elmaradsz a többiektől ha véletlen táncolnod kell az nagyon ciki lesz. Mondjuk még mindig jobb mintha egy csetlő-botló libácska csinálná. Rég kitört volna a nyakát-néztem rá fel. Igen magasabb volt nálam. Sokkal. |
- Táncolni próbálok, ha érdekel, és ahogy látom, valakinek nagyon mennek a rímek - fordultam szembe Rebecával. Igaz, többször szólt már rám, hogy a Bexy nevet jobban kedveli, de valahogy mindig nehezemre esett becenéven hívni valakit. A dícsérete jólesett, mosolyogva fogadtam.
- Köszönöm - biccentettem a fejemmel, majd hirtelen eszembe jutott valaki - téged szereveztek be utólag hozzánk? - kérdetem felvont szemöldökkel - vagy tán összekeverlek valakivel?
Szerettem az ilyesmi kifejezéseket használni, úgymint a talán helyett a tán, az ilyen helyett az ilyetén, vagy a bár helyett az ámbár és az ámbátor. Nem tudom, miért, de kedvenceim voltak és szavaláskor jól is jöttek, ha nem életemben először találkoztam az adott szavakkal - bár versben mág nem találkoztam ámbátorral, de ez végső soron mellékes.
- És hogy állsz a musical-ekkel? - ültem le mellé, ugyanis elkezdett fájni a hátam. Nem sokáig bírtam ezt a pózt sem, hamar hátra feküdtem - bocsánat, csak néha kicsit kellemetlen... - szabadkoztam, de az indokot nem mondtam végig.
- A kérdést pedig úgy értem, hogy úgy tudtam, nem szeretsz annyira énekelni - magyarázkodtam. |
A mai nap is úgy döntöttem táncolok. Annyira nem volt nagy dolog csak mivel egy kisebb kórusban szereplek beleraktak egy musicalba. Nem vagyok nagy énekes így nem örültem annak, de amikor megtudtam, hogy táncolunk mint egy gyermek úgy örültem. Egy chachi mommát vettem fel egy lenge atlétával, hogy könnyen tudjak táncolni. Az atlétán egy pikachu díszelgett imádtam ezt a pólót. Amikor beléptem a terembe megcsapott egy dal amit szerettem halgatni. Egy fiú táncikált bent felhúzott szemöldökkel néztem rá majd ledobtam a táskámat és ingattam a fejemet. A nevét is tudtam.
-Jézus...te mit kaszabolsz a kezeddel? Nem penge vagy te-fogtam meg a fejem.
-De azért alakulsz-mondtam majd leültem a földre és elkezdtem nyújtani. |
Szerettem a verseket, főleg a rímeik miatt, és ebből következett talán az is, hogy színjátszás körében inkább a musical-ek felé hajlottam. Persze ott inkább a dalokon volt a hangsúly, sajnos a tanár nem foglalkozott annyit a tánccal, mint amennyivel kellhetett volna. Most is éppen egy előadást tanultunk, amiben igazából nem is volt annyi tánc, ugyanis a Menderley ház asszonyát nem olyanra találták ki. Egyébiránt szeretm, mert meg van a maga hangulata, bár egy kissé nyomasztó, ugyanis rám bízták Maxim de Winter szerepét. Persze váltásban tanulom az egyik barátommal, Hyde-dal, így hát a főszerep mellett a kórus szövegét is tudnom kellett, mert olyan nincs, hogy ne szerepeljek. Nem bánom, csak kicsit sok, ugyanis a kórus pont hogy táncol, de én az órákon nem ráuhk gyakorlok. Így hát ennek megfelelően önszorgalomból jöttem ide, és kötöttem ki a táncteremben, hogy aztán gyakorolhassak. Mivel az elektronikus eszközökhöz - pláne a magnóhoz - nem értettem különösebben, a telefonomról játszottam alá a zenét.
Talán tíu percet töltöttem gyakorlással, amikor is arra eszméltem, hogy nyílik az ajtó és valaki belép rajta. Ijedten fordultam meg, azt hittem, valakinek még órája lesz itt.
- Bocsánat, én nem... - kezdtem, mielőtt megláttam volna, kivel is állok szemben. |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
