|
Témaindító hozzászólás
|
2014.12.01. 19:33 - |
könyvbemutatók, könyvek és néha versenyek is vannak itt. olyankor félretolják vagy kiviszik a padokat nagy csapóajtók vannak amit ki lehet akasztani |
[14-1]
Bexy
Semmire nem figyeltem oda valamiért túl elgondolkoztam. Hirtelen zúgni kezdett a telefonom a barátnőim hívtak hogy menjük be vissza a városba kajáért.
-Bocsi....mennem kell szia!-utána felálltam és szépen elsétáltam.
-vége- |
*kimaradt rész, elejéről.
- Valóban? - csak az illem kedvéért nem fordultam hátra. Nem néztem volna ki a könyvtárosnőből az ilyent - sajnos manapság sok lány csinál ilyet. Nem értem, aki kiskamasz, az várjon egy kicsit az ilyesmi megnyilvánulásokkal. Lehet szerelmesnek lenni szolidan is - ingattam a fejem. |
 - Nem mind okosak, abban igazad van - bólintottam rá határozottan, ugyanis ismertem pár "macsót" az osztályomból... valamiért nem ápoltunk fényes viszonyt. Ki tudja miért...
- Nálunk otthon rossz az internet és a szüleim nem is nagyon tudják használni ezek a modern dolgokat. Én sem szeretem annyire őket, elveszik tőlünk az igazi életet, ahol tudunk valóságosan beszélgetni, zenét játszani, táncolni és alapból, szórakozni. Olyannal is találkoztam már, hogy hatalmas nagy csókjelenet lerendezése után a szerelmespár leült egymás mellé a villamoson, és mindketten elkezdték nyomkodni a telefonjukat - meséltem.
- Ezzel most nem azt mondom, hogy baj, ha interneten tartod a kapcsolatot a szüleiddel és nem is feltételezek ilyesmit rólad - nyugtattam meg, nehogy félreértsen - sőt, jó is lenne ha mi is tudnánk így beszélni. Nem kéne egy hetet várnom a reakciójukra.
- Jó felfogás - bólintottam.
Feltűnt neki? Hsz... az nem jó.
- Számolgatnám? Nem, csak megjegyeztem - tiltakoztam. |
 Felnevettem hozzátevésén.
-Nem tudom, de én utálom a macsókat. Olyanok mint a hímringyók.-szontyolódtam el. Igaz még anya azt mondja ffiatal vagyok, de szerintem az én nagy "Ő"-met elütötte egy busz vagy valami.
-Én haza nem levelet szoktam kldeni. Vagy telefonon beszélünk vagy skypeolunk, de legtöbbet ott a viber. És minden nap beszélek velük. Bááár...csak este vagy délután. Amúgy hallottad azt, hogy a könyvtárosnő-mutogattam hátra-egy 9.-es kiscsaj anyja?-a könyvtáro lehetett 29 éves körüli. Hány évesen is szült akkor.
-Hát a szüleimet annyira ez a kémia fizika nem érdekli. Azt mondják inkább legyen meg a hármas vagy a négyes ha nem megy annyira, de humán tárgyakból a jelest és a kitűnőt akarják látni.-mondtam mosolyogva.
-Amúgy miért is számolgatod mennyi közös van bennünk?-tettem fel akérdést miközben a lapon álló betűket próbáltam leolvasni. A végén már nem bírtam tovább és visszaadtam. -Én ezt nem tudom elolvasni.-ráztam meg a fejem. |
- Hát akkor majd vigyázok, nehogy csorbát ejtsek férfias hírnevemen - nevettem fel. Ő is tudhatta, hogy csak viccelek, ugyanis nem éppen erős fiúként híresültem el ebben az iskolában, de nem is baj. Legalább nem engem keresnek meg a macsó-vadász osztálytársnőim.
- Azt én is szoktam, de csak utána. Szeretek olvasni és legalább van egy indokom arra, hogy miért nem írtam haza levelet. "Nem szerettem volna egyest kapni", pedig általáb an csak elfelejtek levelet küldeni haza. Te milyen gyakran beszélsz a szüleiddel? - érdeklődtem finoman és megörültem, hogy végre újra tudok rendesen beszélni, bár cserébe a gyomrom ír néptáncot járt bennem.
- Én sem szeretem, de muszáj volt megtanulnom, különben rossz jegyet kapok, az pedig nem hoz magával túl fényes kilátásokat - hunyorítottam.
- Persze - toltam kicsit közelebb hozzá a macskakaparást. Ilyenkor le setagadhatom, hogy fiúból vagyok, sose tudtam szépen írni, csak ha erőlködtem.
- Akkor ebben hasonlítunk - nyugtáztam magamban. |
-Hát edig az...Barátnőmékkel elhasználtunk egy 100 darabos zsepit.-mondtam szomorkásan. Úgy sajnáltam a szereplőket.-Kötelezők? A mi osztályunk sose olvassa ki inkább megnézzük filmben ha van...Pl. a legyetek jók ha tudtokat is megnéztük utána írtam belőle egy négyest-rántottam állat. Sose szerettem a reál órákat. Igazából a törit, a nyelvtant és a tánc órákat szeeretem nagyon. ikor mondta hogy gyenge pontja csak felnevettem. Akkor jól kispéciztem. -Fizika és kémia? Fúúúj! Periódusos rendszert még mindig nem tanultam meg pedig azt 7.-ben megkellett volna már.-ráztam a fejemet. Majd olyan gyorsan firkált, hogy csak lestem. -Ezt elolvashatom?-kérdeztem mosolyogva. -Figyelj, ert többször nem mondom el. A rajz és közöttem...ég s föld a távolság!!-magyaráztam komolyan ajd felnevettem. |
- Érdekesnek tűnik, ha nem számítom, hogy állításod szerint csöpögős - mérlegeltem -. Talán elolvasom, ha végeztem a kötelezőkkel. Egyelőre azt hiszem ötöt kell elolvasnom... aztán a következő félévben még lesz három dráma - számoltam - de a téli szünetben keríthetek majd alkalmat rá - fejeztem be végül, talán egy félmosollyal.
- Gyenge pontom - ingattam a fejemet, Rebeca pont megtalálta azt az egy témát, ami soha nem sikerül nekem. Mindenesetre megjegyeztem az ötletet, és egy darab papírra fel is írtam magamnak, hogy próbálkozzak vele... majd ha lesz időm rá - fizika órán majd megpróbálkozom vele... vagy kémián - mondtam, majd hirtelen eszembe jutott a legutóbbi felelésem, ami két óra tanulás után is hármas lett. Gobdoltam egyet és mindössze fél perc alatt telefirkáltam egy lapot.
Nem mindenki kémikus,
Nem mindenki fizikus,
Nagyon is jól tudom - sajnos,
Mivel ötösre felelnem mindig bajos.
Tudom, hogy párhuzamosan
Hogyan kell kapcsolni,
Csak néha kéne gyorsabban
Az órán bekapcsolni.
A kémia istennőjét nem veszem feleségül,
Míg a végén proton após belekékül,
Kovalens-né kötötte pulóver sem kell,
Piromániás hodrogén-kuzin is elkerülhetne.
És mikor róluk felelek, csak hallgatok,
S ily ellentmondásba kavarodok,
Mialatt nevet rajtam sok "szőkei" királylány,
Akik fésülködve az elektromosságot várják.
- Bocsánat, a legutóbbi felelésem kicsit felidegesített, úgyhogy ezzel ki kellett adnom magamból - mondtam végül - nem tudom, hol tartotok kémiából és fizikából és hogy mennyire érted, és hát most a szótagszámokra való odafigyelésem is szabadságra ment... - tettem hozzá egy kis megjegyzést.
- Ugyan, biztos nem lehetsz olyan rossz - ingattam a fejemet -. Hogy én? Rajzolni? Olyan távol állunk egymástól, mint a libáktól az értelem.
|
-Nem? Pedig elég sokan olvasták, de nagyon csöpögős...Hazel Grace és Gus kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni. Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát.-mondtam röviden el körübelül egy levegőre. Utána kérdezte mondja egy hangulatot vagy témát. Furcsán néztem rá majd mondtam. -Legyen vidám-mosolyogtam rá remélem nem mondtam hülyeséget. Kérdezte szoktam-e rajzolni. Ráztam a fejem akár egy hülye.
-Néha rajzolok, rajzórán, de utálok, mert egyrészt nem tudok másrészt meg nem rajzos vagyok-mutattam a kezemmel, hogy én aztán nem rajzolok.-Te tudsz rajzolni?-kérdeztem mosolyogva. |
Látszólag Rebecának is feltűnt, hogy most nem tudok vele olyan jól beszélgetni és azt is láttam rajta, hogy érdekelte volna a vers.
- Sajnálom - mondtam bocsánatkérően.
- Azt a könyvet még nem olvastam. Miről szól? - kérdeztem érdeklődve. Ha ő erről tud többet mesélni, akkor talán nem tűnik majd fel neki, hogy sehogy sem tudok beszélgetni vele.
- Mindet, legfőképp klasszikusokat és krimiket... néha a fantasztikusat - mondtam - mondj egy hangulatot, vagy témát - kértem, miközben a tollammal egy üres papírlap felé böktem. Ha értette, mit kérek, akkor a szü alapján eszemve jutott képet elkezdtem leírni.
- Szoktál rajzolni? - jutott eszembe a kérdés, ahogy azon gondolkoztam, milyen szép is lenne néhány komoly mű vagy vers megrajzolva. |
| Rebeca
Oolyan csöndes volt most. Nagyon furcsának talaltam eddig tok jol elbeszélgettünk. Nagyon elmerengett. Mikor megszólalt picit szomorúan neztem ra.
-En szeretem azokat. Pl. A csillagainkban a hibat is elolvastam es imadom. De ha nem nem-neztem ra feladoan. Pedig kivancsi voltam ra.
-Mindenrol..bar horrorokat nem szeretem azoktol nagyon felek.-raztam a fejemet.
-Es te miket szeretsz jobban? Amugy tegnap Becaval beleolvastunk valami alomkonyvbe. Es olyat irt hogyha valakivel almodsz akkor azert erzeseket taplalsz. Egy ideig azon gondolkoztam es ha az csaladtag es szeretjük az is erzes..nemtom-raztam as fejem. |
- Nem, dehogyis - intettem nemet a fejemmel, miközben elkerekedett szemekkel bámultam magam elé. Szerencsére hamar visszatértem a valóságba, nem szerettem volna elkalandozottnak tűnni. Kicsit talán fájt a felismerés, ugyanis lehetetlennek tartottam, hogy Rebecával álmodjak, mivel nem is ismertem és másként... legalább két évvel fiatalabb volt nálam, tizenöt éves lányokkal nem illik álmodni. Ez nem a barátsága ellen szól, ugyanis jó volt vele beszélgetni, most viszont nem sikerült.
- Semmit - takartam el a papírt - nyálas maszlag, de majd ha írok valami olvashatót és érdekel, akkor majd megmutatom - ígértem, nem akartam megbántani, viszont annak sem lett volna előnyös, hogyha elolvassa. Csak úgy mellékesen, a lányok amúgy sem szeretik a verses fiúkat... mert a lányok a rosszfiúkra buknak. De miért gondolkozom én ilyen kamasz és bakfis problémákon? Nincs sok köze a valósághoz, mindegy is... próbáltam magam ismét visszatéríteni a könyvtárba.
- Miről szeretsz olvasni? - nyögtem ki egy kérdést néhány percnyi csönd után. Furcsa, eddig gond nélkül beszélgettem akár három mondatot is bárkivel egyszerre, most viszont három szó alig jött a számra. |
Ma Becával és Jojoval voltam egész nap. Sok óránk volt. Az utolsó pont a könyvtárban lett volna, de nem volt ott a tanár. Jojo bökdöste a vállam, hogy milyen helyes fiú ül ott mögöttünk. Hátra fordultam és Alan volt az. Ingattam a fejemet és megmondtam neki, hogy ő mindenkit helyesnek tart. Felnevettünk, de én felálltam a lányoktól és beültem a csöndes fiú mellé. Egy ideig nem vett észre, de utána összerezzent és rámnézett.
-Ilyen ijesztő vagyok?-biggyesztettem le alsó ajkam és szomorúan néztem rá. Láttam, hogy valamit írogat. Talán megjött az ihlete? kérdeztem magamban majd visszanéztem rá. -Mit írsz?-néztem a lapra. Valamiért nagyon titkos lehetett amikor kicsit odakapta a kezét eltakarni. Nagyokat pislogtam rá és nem értettem most miért. Valami rosszat csináltam volna? gondoltam magamban. Egy ideig maradtam csöndben és vártam a válaszát. |
Már nagyon rég nem írtam verset, viszont a legutóbbi találkozásom a Bexy nevű kislánnyal, valahogy újra előhozta bennem a költői hangulatot. Lehet, hogy erre rásegített az időjárás is, de nem igazán hiszem. Különös álmom volt az éjjel, ami után kicsit furcsán éreztem magam, ráadásul ebből még egy rímpárra is emlékszem, így hát egyszerűen kihagyhatatlannak éreztem, hogy a gondolataimat papírra vessem. Erre a legjobb helynek a könyvtár bizonyult, ugyanis a lakórészünkben a szobatársam és a barátai tartottak "partit".
- Hm, mi legyen... - rágtam a töltőtollam hegyét, majd végül úgy döntöttem, elkezdem valahol.
Barna haja néhol szőke,
Fekete éjszaka a szeme,
Ő minden búbánatnak ősze,
Lényéből nyugalom ered.
Egy versszak kész... keresztrím. Szótagszámban nem is rossz, csak a második és a harmadik sornak eggyel kevesebbnek kéne lennie... morfondíroztam. Nem tudtam, ezek után mivel folytassam, de valamiért hirtelen a szemem elé ötlött egy létezhetetlen jelenet, én pedig megpróbáltam megírni.
Pörög, forog, köröket ír,
Lábát hol így, hol úgy emeli,
A vihar vele el nem bír,
A szél levegőbe emeli.
Minden vízcsepp kikerüli,
Szinte repül, csak száll és száll,
Nem pihen le egy percre ülni,
Csak jár és jár a tündértánc.
Fogalmam sincs, ki lehet... gondolkoztam három versszak után. Idegesített, mert tudom, hogy ismerem és hogy találkoztam vele már, de így hirtelen nem jutott eszembe, ki volt az, csak arra emlékszem, hogy tudat alatt hatással volt rám. Talán éppen ezért is rezzentem össze annyira, amikor valaki hirtelen leült mellém.
|
könyvbemutatók, könyvek és néha versenyek is vannak itt. olyankor félretolják vagy kiviszik a padokat nagy csapóajtók vannak amit ki lehet akasztani |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
