|
Témaindító hozzászólás
|
2014.12.20. 17:48 - |
ha hideg van kint akkor legtöbbet itt vannak az ünnepségek |
[23-4] [3-1]
 - Hát... akkor tényleg nem - ingattam a fejemet, majd a figyelmemet a zene felé fordítottam. Bexy barátnője láthatóan jól értette a dolgát, a barátai ütemesen zenéltek, Bell pedig gyakorlott, kellemes hanggal énekelt.
Amikor rebeca válaszolt, újra felé néztem. Kis időbe beletelt ugyan, de végül sikerült feldolgoznom azt az információt, amit mondott - a rajongásban kicsit gyorsabban beszélt, én pedig ezt rosszul bírtam követni.
- Azért mejd szólj, ha ti jöttök - zártam le a témát biztatóan. Láttam, ahogy gyorsan eltáncolta az első olyan találkozásunk alkalmával, amikor beszéltünk is, és nem csak láttuk a másikat. Ebben az iskolában többnyire csak összefutnak a diákok, pláne ha ellenkező neműek, így végülis logikus volt, hogy csak nemrég ismerkedtünk meg egymással.
- Komolyan? - kerekedtek el a szemeim, erről én még nem értesültem - majd be tudnál avatni? Érdekelne - mondtam, majd csöndben is maradtam egészen addig a pár másodpercig, amíg véget ért a szám, amit Bell bandája játszott. |
| Martina:
-Ohhm,koszi!-vagtam ra.-Karacsonyi bal? Kicsit keson,de hat oke..-halvanyan elmosolyodtam.-Oszinten megmondom,hogy fogalmam sincs hova osztottak be,rajtad kivul senkit sem ismerek itt...-vallottam be,kisse szomorkas fejet vagva. Remeltem higy o utbaigazitast tud adni,vagy legalabb segit. |
| Megan: -Jaaa joo-mosolyogtam.
-Akkor udv itt-mondtam majd a tornaterem ajtajara neztem. -Igen karacsonyi bal van-nevettem fel.
-Es ma jottel igaz?-tudakoztam meg. Gondolom hogy ma mert ennyit nem tudott tehat ma erkezett.
-es hanyas szobaba osztottak? Van szovatarsad? -tudakoltam a tobbit. Vartam Lynt de meg sehol sem jarhatott. |
| Martina:
Hirtelen valaki kihuzott a tomegbol,ekkor kicsit felsikitottam mert varatlanul ert,azt sem tudtam mi folyik itt. A lanyra pillantottam,pontosabban Meganra.-Oo,igen uj vagyok! Orvendek,a nevem Martina!-bemutatkoztam,nem igazan tudtam mi van itt.-Talan valami buli van itt?-kerdeztem erdeklodve |
| Megan: Nem oltoztem ki a balra egy feher kapucnis pulcsi, fekete cicanadrag es egy vans cipo volt a labamon. Bent voltam a tomegben amikor meglattam a terem szeren egy baranykat. Odaalltam melle es kihuztam a tomegbol egyenesen a tornaterembol is. -Ovatosan ezek itt olyanok mint a heringek elsodornanak...meg egyenesen a melyvizbe mesz?-ciccegtem majd raneztem ismet. -Amugy Megan vagyok...uj vagy itt? -mosolyogtam ra. |
| Martina:
Megérkeztem az új sulimba. Szokatlan volt minden,főleg a hely. Nincsenek barátaim,egyszerűen senki,akit ismernék. Kissé félénken ugyan,de beléptem az iskola kapuján,majd az azt követő ajtón. Az első hely,amit észre vettem,mellesleg érdekelt is,az a Tornaterem volt. Kinyitottam az ajtót és beléptem.-Helló!-köszöntem az ott lévőknek.-Öhhm,új vagyok,kaphatnék egy kis útba igazítást?-kérdeztem félénk hangon,kicsit hátrébb léptem. Annyi gondolat kavargott a fejemben,hogy szinte össze voltam zavarva.~Csak most ne égesd le magad kislány!~futott át az agyamon,és gyengén az ajkamra haraptam. Vártam a választ,vagy valakinek az érdeklődését. Hogy lesznek-e itt barátaim vagy sem,azt nem tudom. |
| -Rendben...- mondtam, es most mar hatra se pillantottam, ami mellesleg tok folosleges is lett volna, mer' a ket majom kozben vihogva lelepett.- Az biztos jo lehet... Parizsbol.-valaszoltam.- En eddig egy "neveljunk rozsaszinmanias kis cukorcicakat" jelmondatu leanyiskolaba jartam, csak- ertheto modon- elegem lett belole.- mondtam.- Rozsaszin?! Na azt ne...!- fintorogtam.- Lehet, hogy meg is csak rossz helyre jottem...?- morgolodtam. Rozsaszinbol egy eletre eleg volt. Mikozben igy bosszankodtam, bent meghallottam az egyik kedvenc szamimat. Halkan dudolni kezdtem.- Ez a kedvenc szamom...- magyaraztam mellekesen. |
 -Akkor jó-nevettem fel, de mikor hozzá szólt, hogy neki fel sem tűnt, hogy magasabb voltam a fejemet fogtam. -Akkor nem tértél vissza teljesen...Bellnek mondtam, hogy egy kicsit magasabb voltam nála....-nevettem majd tovább néztem Belléket. Szerettem a hangját nyugtató volt mindig. Próbáltam nem ugrálni, hogy ne nagyon legyen zavaros a felvétel. A végén megtapsoltuk őket, viszont mondta Bell, hogy ő most elmegy majd jön. -Igen, de az csak később na meg Becáékkal akik még meg sem jöttek, meg amúgy is ebbe biztos nem táncolok, átöltözök.-ingattam a fejem és lemutattam a ruhámra. Igaz eleve szoknya lesz rajtunk, de nem ilyen, hogy egy picit erősebben megfordulok már mindenem kint van belőle. -Amúgy előre tudom a nyílt nap napját amikor minden osztály csinál valamit...-ugráltam egy picit és ovatosan tapsikoltam hozzá. |
A barátnő hangja csak halványan rémlett fel előttem, akkor eszméltem fel teljesen, amikor már Bexy visszatért.
- Jól vagyok! - eszméltem fel gyorsan, de mintha csak erre várt volna, a hátam újra fájni kezdett. Nem adtam különösebb jelét neki, egszerűen csak az egyik szemem rángott meg, de azt is kétlem, hogy észrevették volna.
- Ja... nekem fel se tűnt - vontam vállat egyszerűen. Szerintem nem volt magasabb nálam, még abban a cipőben sem, annál kicsit nagyobb köztünk a különbség, bár attól még érezhette úgy.
Néztem, ahogy Bell néhány fiú kíséretében elkezd énekelni, megállapíthattam, hogy szép hangja volt. Csak ne tudna ilyen fenyegetően is szólni.
- Csak nyugodtan - álltam arrébb valamivel, nehogy betakarjam a kamerát vagy a fényeket és teljese sötétség maradjon csak a felvételből. Próbáltam én is a színpadra figyelni, arrafelé is fordultam, de nem ment... igyekeztem minál kevésbé feltűnően bámulni a lányt. Amikor a számnak vége lett, csak akkor fordultam egy pillanatra felé.
- Azt mondtad, te is felfgosz lépni, ugye? |
Luke
-Hagyjad csak idegesíteni próbálnak...-nevettem rajtuk. Olyanokat szoktak alakítani, hogy az nem igaz és néha a sok röhögéstől a hasam is fáj. Szóval nem kell velük foglalkozni, csak hülyék. -Az jó...és honnan? Én már 12 éves korom óta ide járok minden zugját ismerem a sulinak-és tényleg így volt. Felfedeztem egy titkos folyosót is ahol "csövezni" szoktunk a haverokkal. Semmi rózsaszín, lila vagy akármi csak egy büdös folyosó, ahol nincs semmi szín csak kopott falak. Még gondolom az iskola "fénykorából" való falak voltak. -Igen ez a tornaterem ha bekukkantasz látod a sok kibaszott rózsaszín lufikákat és a tömeget-mutogattam befelé. Utáltam az ilyen "csinik vagyunk" bálokat. Most is csak fekete póló, kopott farmer volt rajtam, senki miatt nem öltöztem volna ki. Úgy festettem volna, mint egy bohóc. |
| -Szupi...-sohajtottam. Meg egyszer hatrapillantottam, es amikor a kezukkel szivacskat formaltak korenk, rajuk nyujtottam a nyelvem, majd vissza fordultam a normalisabbnak tuno srac fele.- Igen, eleg uj vagyok. Konkret tegnap jottem. Te viszont nem ugy tunsz, mint aki most szallt volna ki a repulobol.-allapitottam meg, miutan vegigmertem.- Orvendek Luke. En Selena vagyok.-mosolyogtam ra.- Amugy ez a tornaterem?-neztem korbe, mert meg mindig nem voltam bisztos a dolgomban. |
 Láttam ahogy elfehéredett az arca...ezt szeretem! Amikor egy picit megijednek tőlem. Nem vagyok vasbetonból sem, de pillecukor sem vagyok ezért nagyon sokat védtem már meg az én Bexymet. Óvodában sem voltam félős. -Jó de akkor sem bántod meg..mert számolhatsz velem!-raktam fel a mutatóujjamat. Miután Bexy visszatért közénk elkezdte Alan előtt a kezét hesegetni. Vagy elaludt vagy elbambult, de falfehér hullának nézett ki. Felnevettem a pároson. És akkor vettem észre, hogy Bexy átvette a magassarkút lapos talpú csizmára. -Csak nem megfájdult a lábad? Vagy táncolsz?-moslyogtam majd pár percen belül mi következtünk és a Watch Me című számot játszottuk.
Miután visszatértem a répa-vörös hajú barátnőmnek vöröslött a feje szegény Alan falfehér hullának tűnt. Először elgondolkoztam, hogy tényleg hulla vagy csak tetteti.Utána elé álltam és a kezemmel a szeme előtt hesegettem. -Jól vagy? Föld hívja Alant?!-mondtam majd mikor megkérdezte Bell mi történt a cipőmmel oldalra döntöttem a fejem. -Zavart, hogy kicsit magasabb voltam nálad...most így tökéletes ráadásul a telefonomnak is van helye-nevettem fel. Mikor Bell felment a színpadra előszedtem a csizmámból a telefont. -Pillanat csak fel kell vennem ahogy pörögnek a színpadon. Csak a Watch Me című számuk fel van véve 50-szer, mert mindenhol le kell videózni őket, hisz mindig új féle képpen adják elő és imádom megtanulni a koreográfiájukat.-beszéltem-beszéltem mint aki a szavakat fossa. Nem érdekelt, hogy hányszor mondtam a "fel" szócskát, mert amikor elkezdték már vette a kamera.
Luke Hemmings
A haverjaimat vártam a tornaterem előtt. Már kilométerekről lehetett hallani, ahogy valakiért hülyéskednek. Már megint. Az a valaki szerintem pont arra jött pont nekem. Felborultunk, én felpattantam majd gyorsan felsegítettem a lányt. -Srácok ez nem sikerült...én kaptam el előbb-röhögtem fel. -Nyugi ilyenek...ők a haverjaim tudom milyenek. Amúgy új vagy? Nem nagyon láttalak erre fele csak evbből következtetek-mosolyogtam rá majd bemutatkoztam gyorsan -Amúgy Luke vagyok...-mosolyogtam tovább. |
Alan Crassford
Nem akartam megsérteni, de kezdtem sztereotíp testvérnek látni a bátyját, de ezt sem rosszból gondolom így. Ha lenne húgom félek, én is így lennék vele. Miután a lány elment, teljes figyelemmel nézhettem szembe anyatigris-kaliberű barátnőjével. A mondandója nagyon hirtelen ért, azt se tudtam mit gondoljak. Tehát... szerelmes belém? Ez volt az első, ami eszembe jutott, de valamiért jó... nos igen, jó érzés volt, de időm se volt rendesen belegondolni, kinyögni is csak ennyit tudtam.
- Bocsánat, én nem... - ezzel azt akartam neki mondani, hogy nem tudtam, és hogy eszemben sincs bármi rosszat okozni a barátnőjének, sőt, ha úgy adódna én védeném meg másoktól. Még egy épeszű mondatot se tudtam kitalálni, amit hozzámondhattam volna, mire Bexy visszatért. |
| Bexy: -Igen batyjam...baaar legtobbet elkuldene apacanak de amugy jofej-nevettem majd mikor mondta Madrid szep hely bologattam.
-Gyonyoru...bar picit unalmas de jo hely-mosolyogtam ra.
-Hehe sajnalhatod -nyujtottam ra a nyelvem. Miutan kimentem mar nem hallottam senmit.
Bell: Miutan elment Bexy komor arccal Alanra neztem.
-Nem a bandammal jottem felkertek minket jatszani...na de ide figyuzzal...ha az en Bexymet megbantod vagy osszetorod a szivet...neked annyi! Ertve vagyok?! Bexy oramkig aradozott egy Alan nevu gyerekrol...ha az alomvilagat osszetorod a batyja se fogja annxiban hagyni!-miutan befezjeztuk a csebegest visszatert Bexy is. |
| Sokaig boklasztam az epuletben, mire sikerult vegre megtalalnom ezt az atkozott tornatermet. Oszinten szolva csak a zenebol kovetkeztettem, hogy ez az. Raadasul egesz eddig 2 felorult hulye srac versengett, hogy melyikuk tud elobb elkapni. ~Jo kezdes.~ sohajtottam, es kozben meg mindig hatra fele pillantgattam. Vesztemre, mivel nagy ugyesen belebotlottam valamibe, pontosabban valakibe. Eleg erdekesen sikerult raesnerm, pont mint ha eppen meg akarnam csokolni... De kabe 3 masodperc utan kapcsoltam, es gyorsan folalltam, majd kezet nyujtottam neki.-Jajj nagyon bocsi!-szabadkoztam.-Ezek a perverz majmok...-... Fajt volna a vilagnak, ha kitorli oket a teremtesi listarol...? |
Nem nézett ki jól az a személy, akire rámutatott, leginkább a "már tizenhat éves vagyok és nyolcadikos" kategóriába soroltam volna, legalábbis a tekintete alapján és abból ítélve, aki mellette volt. Kisebb korom óra ismertem az egyik barátját - bár inkább havernak említeném, ha szabad ilyet mondanom -, először gyerekesen bántott, de akkor még alsós voltam. Amióta egyszer vissza tudtam szólni neki, azóta hallgatott, ilyennek tippeltem azt a kacsintgatós társát is. Ha "kikezd" Bexy-vel, azt hiszem kapni fog pár keresetlen szót... vagy mozdulatot.
- Bátyád? Hű - ámultam el rajta, de legközelebb megálltam, hogy visszakérdezzek - Madrid szép hely, egyszer jártam ott. Bár biztosan más lehet ott lakni - jegyeztem meg.
- Sajnálom - néztem rá szomorúan, majd egy pillanatra fölnéztem, de a másik lány intésére újra rápillantottam. Leálltam és csöndben megvártam, amíg megölelik és kissé talán hangosan köszöntik egymást.
- Alan Crassford, örülök neked - néztem rá, miközben kicsit reméltem, nem maradunk kettesben. Nem annak a lánynak nézett ki, aki a legjobb barátnője közelében szeretni fog. Hogy nehogy valami rosszat mondjak vagy tegyek, Rebeca kijelentésére csak bólintottam egyet.
- Új diák vagy? - kérdeztem, még nemigen láttam errefelé, majd észbekaptam - bocsánat, nem akartam illetlen lenni. |
 Imádom amikor felkérik a zenekarunkat ide fellépni. Főleg, hogy itt van az én Beexym a legjobb barátnőm a világon. Lassan sétáltam a folyosón a tornateremhez. Egész nap próbáltunk titokban és az átöltözés se ment könnyen hisz 3 fiúval egybezárva voltam. A ruhámnak csík az alja rikított méghozzá sárgán. Mikor beléptem a tornaterembe a szememmel kerestem Bexyt s mikor megtaláltam kicsit gyorsítottam a lépéseimen. Mikor mögé értem lemutattam a fiút, hogy maradjon csöndbe majd megkocogtattam a lány vállát. -Bexyyy!-megöleltem szorosan. Nagyon hiányzott már és örültem ennek a találkozásnak. Csúnyán néztem az előttünk álló fiúra. Utáltam ha Bexy mással volt. Féltékeny voltam. -Szia Bell Turne vagyok Bexy LEGJOBB barátnője-angyalian mosolyogtam rá és kiemeltem a legjobb szót.
 -Arra-mutattam arra a kocsogre aki ide is kacsintott. -Én sem értm hidd el-mondtam elhúzva a számat. -Nyajj nem vagyok pillecukorból-mosolyogtam-van egy bátyjám...hidd el tőle tanultam-böktem meg óvatosan a vállát. -Hááát...az isten háta mögötti városban...Madrid-nevettem fel.-Tényleg? Akkor ebben az évben már nem látlak? Kár..-húztam el a számat. Pár percen belül hátulról valaki megbökött és megláttam Bellt. -Bell!!!!!-sikítottam és szinte a nyakába ugrottam. Miután bemutatkoztak egymásnak közbe szóltam. -Bocsi elmegyek wc-re...-és elsuhantam. |
- Merre? - néztem körbe komoran, én sem szerettem az ilyen társaimat és ezt szóvá is tettem - nem értem a viselkedésüket, hogyha már azt sem tudják, hogy kell egy hölggyel beszélgetni, akkor mit várnak?
- Verekedés? - vontam fel a szemöldököm - azokból inkább maradj ki - javasoltam jó szándékból, bár még nekem sem volt bennük részem.
- Tényleg? És hol laksz? - kérdeztem, amint megprödöltünk - nekem nem telik rosszul, de este holnap indulok. Sokáig tart az út, ugyanis én majd vonattal és hajóval megyek - mondtam érdekességként, miközben tovább táncoltunk. A zenekar számot váltott, így ennek megfelelően nekünk is változtak a lépéseink. Itt már egy aprót rontottam, reméltem nem túnt fel Bexy-nek, mindenesetre utána már jobban sikerült továbbvinnem a lányt. Ahogy az arcát figyeltem, feltűnt, hogy valakit vagy valamit nagyon néz.
- Keresel valakit? - kérdeztem, de nem rosszallóan, és hogy effelől biztosítsam, hozzá mosolyogtam is. |
Láttam rajta, hogy egy kicsit meghökkent hirtlen felindulásomon. -Bocsi tényleg...de tudod vannak ezek a "macsók" akik nem hagyják békén az embert. Ott van egy nem hagy békén már azon voltam verekedek...tudok ám-nevettem fel majd bólintottam. -Persze-mosolyogtam fel rá amikor egy ismerős alakot láttam meg a távolban. Feketében volt, de lány. Hirtelen magamban elkezdtem örülni, de persze figyeltem a táncpartneremre is és figyelemre méltó, semmit nem hibázott. Nem figyeltem egy ideig oda nagyon elterelték a figyelmemet ezek a páváknak öltözött utca hölgyek. Alan hangja rázott vissza. -Jól telik megyek majd haza karácsonyra...-kicsit unatkozok majd a repülőn. Jó lenne valakit magammal vinni.-És neked?-mosolyogtam. |
Hátrahőköltem a hirtelenjött érzelemmegnyilvánulástól, azt hittem én váltottam ki belőle.
- Mitől, ha szabad tudnom? - érdeklődtem finoman. Ha elmondja, talán attól jobb kedve lesz.
- Akkor táncolunk? - kérdeztem ismét, de már csak megszokásból, nem akartam tovább idegesíteni vele. Kinyújtottam a kezem, és ha elfogadta, akkor már vittem is magammal a táncparkett szélére. Nem a legláthatatlanabb helyre persze, de nem is siettem a középpontba, szerintem azt egyikünk sem szerette volna. Bár ha esetleg később akadna kedve hozzá, akkor majd úgyis beljebb kerülünk, nemde?
Minden lépésemre figyelve, óvatosan, de lazán vezettem a táncot és elégedetten állapítottam meg, hogy nem rontottam el. Időközben megpróbáltam feltűnésmentesen nézni a lányt, a végén még megijedt volna szegény ha azt látja, hogy a táncpartnere folytonosan őt bámulja. Nagyon szép volt, főleg, hogy nem sminkelte ki magát túlságosan, ellentétben mondjuk egy mellettünk elhaladó lánytól, akinek szinte zöld volt az arca a sok, rohájához - gondolom - illőnek szánt sminktől. Ahogy visszakalndozott a figyelmem Rebeca felé, amíg egyszer nem figyelt, a ruháját is szemügyre vettem. Annyit sikerült csak megállapítanom, hogy rózsaszín volt, no de hát fiúból vagyok, többet ne várjon el tőlem senki. Arra viszont rájöttem, hogy korához képest már kifejezetten szép alakkal bír, főleg a csípője... nem, most állj le! Táncolunk, nem bámuljuk a lányokat. Nem illik - parancsoltam magamra durván.
- Egyébként mi a helyzet? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni vele - Úgy értem, hogy telik a szünet? |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
