|
Témaindító hozzászólás
[23-4] [3-1]
- Olá! - intettem nekik, amikor visszajött. Egy bólintás közben végigmértem Calumot, majd tekintetemet a jegyzetekre szegeztem. Jó idő alatt megbeszéltünk minden apró részletet, én szóltam pár szót arról, mit említsenek majd azoknak a lányoknak, akik azért fognak tiltakozni, mert még sosem csókolóztak, majd kikérdeztem őket a főőrről. Kiderült, hogy lefizethető az alak, így hát már tervezgettem is, mit lehetne kezdeni vele. Luke egész jól kidolgozta a tervet, az a Calum-gyerek is segített ötletelni, így végül elégedetten fejeztük be a tervezkedést. Átnéztem a felém nyújtott jegyzetet.
- Excelente, tökéletes - bólintottam határozottan, majd felálltam a padrón és leporoltam magamat - azért van átka is a fekete szoknyának - végül pedig megálltam a fiúkkal szemben.
- Asszem én eltűntem a városba, két nap múlva vasárnap, vagyis Húsvét. Be kéne szerezni a csokoládékat - jelentettem be a szándékomat. Elköszöntem a fiúktól, majd felmentem a szobámba, ahol elővettem némi pénzt, majd se szó, se beszéd, se engedély, leléptem a városba. |
| Luke: Igazabol 5-10 percen belul megoldottuk velem egyutt az ugyet. Nem ertettem miert nem lehetett volna egy hosszabbitot kerni ahogy en tettem gyorsban. Az igazgatono ujra-ezen a heten negyedjere-felkonferalt minket mi meg belekeztunk. Egyebkent nagyon gyer volt a hangositas szerintem sokkalta rosszabb mint az eddigiek. Mikor vegeztunk Calumot magammal rangatva mentunk oda Wandahoz.
-Hello ismet-koszontem majd eloszedtem a jegyzeteket.
-O lenne itt Calum na de ez lenyegtelen..-es itt elkezdtem elmondani a dolgokat. Miutan megbeszeltuk Calum elment.
-Na tehat a tanaroknak a csokos dolog nem lesz elmondva es leirtuk reszletesebben a papirra is...jo lesz igy?-kerdeztem a lanytol. |
Minthogy Luke is túltette magát az ügyön, én sem búslakodtam tovább nyilvánosan, bár szerintem még egy-kétszer eszembe fog jutni az eset. Ahogy a barátaira néztem, komolyan elgondolkoztam azon, nem kéne-e ezt videóra venni és tízszeres tempóra begyorsítva feltelni a youtube-ra.
- Persze, nem megyek innen sehova. És oké, akkor addig is viszlát! - ütöttem rá a gyengét a vállára, amikor fölállt, ezzel mintegy elköszönve tőle. Amikor odaért és beszélni kezdett velük, az egyik haverja rám nézett, én viszont csak félig felvont szemöldökkel, pislogás nélkül meredtem vissza rá, aminek hatására hamarosan ő is inkább Luke-ra figyelt. Hamarosan a fiú segítségével meg is oldották a problémát - kértek egy hosszabbítót - és nem sokkal később már meg is szólalt a banda. Meglepődtem, de tényleg jól szóltak, bár nem voltak valami jól kihangosítva, de ez sem rontott sokat az összhatáson. Amíg játszottak, türelmesen vártam a gyakorlásuk végét, hogy aztán majd megbezsélhessük a tervet. |
| Luke: Hallottam a hangjaban azt a sajnalomot de en inkabb eltereltem rola a gondolataimat. Eltunottem azon hogy a sracok hogyan tudnak ennyire elhuzni valami egyszeru dolgot.
-Koszi!-mosolyogtam ra majd felalltam es kinyujtozkodtam.
-Felolem....nekem edes mindegyj honnan nezed csak maradj itt mert reszletesebben megkene beszelni ezt a kis husveti tervet!-kacsintottam ra majd visszamentem a sracokhoz. |
Furcsállón felvontam a jobb szemöldököm, amikor Luke felröhögött mellettem. Nem törődve az indiszkrétséggel, elolvastam, mi a probléma... és csatlakoztam a fiúhoz. Hamar abbahagytam azonban, mert hát nálam az ilyen éles érzelem gyorsan jön, gyorsan megy. Talán még szerencse is, ugyanis jelenlegi beszélgetőpartnerem végül mégis a beszéd mellett döntött, amin igazán nem illett volna nevetnem. Becsuktam a szememet és lehajtottam a fejem, ahogy a végére ért a mondandójának. Még sosem voltam ilyen helyzetben, nem tudtam, mit illene ilyenkor mondani vagy tenni, tehát végül csak ennyit mondtam:
- Értem. - Nem mondtam, hogy sajnálom, mivel azt már annyi mindenre mondja az ember, hogy nehéz őszintén is hangzania, helyette inkább ezt az egy "értemet" próbáltam meg olyan hangsúllyal kiejteni, hogy abból érezze ki ezt.
A hirtelen jött, korábbi témához való visszakanyarodás megint csak meghökkentett, igazán nem tudtam fele mit kezdeni. Ez látszódhatott is az arcomon. Végül azonban Luke mosolya meggyőzött és gondolataim újra a leendő ökörködés felé főrdultak.
- Oké és hajrá - kívántam neki ezzel sok sikert, tőlem csak ennyi tellik a "kéz és láb törést, legyetek nagyon ügyesek" helyett. - Szerintem én inkább távoli szemlélő leszek, ha nem baj. |
| Luke: -Meg-bolintottam majd egy kicsit elkezdtem gondolkozni. Smst kuldtem Calumeknak hogy haladjanak mar.
-Valamj olyasmi bajuk van hogy nem eleg hosszu a mikrofon kabelja...nem ezt nem birom!!-rohogtem fel es fogtam a fejemet.
-Ilyen hulyeket...-raztam a fejemet majd inkabb feladtam magamban hogy onekik megis csak van eszuk.
-Hat jo...tavaly elott ugyanilyen sikerrel jatszottunk bar akkor sokkal messzebb is mentunk...az akkori baratnom aki amugy a szulovarosomban lakott idejott tanulni. Elakart jonni eloszor hallgatni minket azota. Csak az volt a baj hogy egy kamion agyonnyomta azt a csoppnyi biciklit ami a zebran ment at. Jo volt. Szabadsag minden megvolt. Szoval ebbol tanultam hogy akinek jo az mindig csattan de ezt inkabb hagyjuk.-inkabb mosolyra huztam a szamat.
-Amugy mingyart kezdunk szoval ezt a husvetos ugyet megbeszeljuk Calummal?-kerdeztwm meg tole. |
- Akkor ebben megegyeztünk - zártam le a témát elégedetten és már tervezgettem is. A csókos ügyet egyfelől a szerepem elképzelésével, másfelől azzal az üggyel zártam le, hogy ez nem is lenne igazi csók, tehát nem is számítana, ha megtörténne. Most nem? Nem kell ezen problémázni, főleg nem nekem. Igaz?
- Felőlem - vontam vállat és rosszallóan megcsóváltam a fejemet, ahogy a szerencsétlenkedőkre néztem, enyhén megrázkódtam egy visszafolytott felkacagástól.
- Én pedig nem vagyok lelkizős, tehát nem kérdezném, ha nem hallgatnám meg, vagy ha nyafogásnak tartanám - jelentettem ki. Ha elmondta, hát türelmesen végighallgattam és megpróbáltam kitalálni valamit, amivel esetleg segíthetek - ennyire még életemben nem tagadtam meg önmagamat - ha pedig tiltakozott, akkor ejtetem a témát. Én ugyan nem fogok erőszakoskodni. |
| Luke: -Igen nagyon! Es persze szolni fogok! -mondtam majd elgondolkoztam kicsit. Felsos lanyoknal nem mindenki csokolozott eddig szoval lesz akinek ez ciki lesz. De ez egy jatek szoval nem vesszuk nagyon nagyon komolyan.
-Szerintem nem kell...lassan...lassan...lassan vegezni fognak-nevettem fel majd az oramra neztem.
-Hat...szerintem ez annyira nem erdekel teged szoval nem mondanam el...nem vagyok az a nyafogos tipus...-valaszoltam neki.
-De remelem jol fogod erezni itt magadat!-mosolyogtam majd az egen a felhoket kezdtem el nezni. Szepek voltak. |
- Tetszik? - érződhetett a hangomon az elégedettség és az izgalom. - Én benne vagyok ezer százalékig! Csak majd szólj, ha lesz valami, nehogy lemaradjak.
Tényleg izgalomba jöttem, hiszen még sosem volt részem ilyenben. És ami azt illeti... most jut eszembem hogy még nem is csókolóztam és nem biztos, hogy így kéne megtörténnie az elsőnek... mindegy, maximum csak külső szervező leszek és magamra vállalok mindent, ha esetleg gáz lesz belőle.
- Én nem sajnálom... csak egy picit. Na jó, eléggé, de legalább tanulnak valamit az esetből. - követtem a tekintetét és én is a szerencsétlenkedő fiúkra néztem. - Figyelj, ne menjek oda segíteni?
Mégis miről beszél? - ijedtem meg egy kicsit, hogy talán mégse kellett volna azt mondanom, amit. Pedig ez általában soha nem szokott érdekelni.
- Csak nincs valami baj? - kérdeztem aggódva. |
| Luke: Ahogy hallgattam Wandat elokaptam egy fuzetet es elkezdtem lefirkantani az otletet. Nagyon okosnak tunik na meg ravasznak es ez igy nagyon jo.
-Vao...ez nagyon jo! Meg lehetne valositani! Ugyis...Calum benne van a felsosok gyulesebe odaadhatnam neki az otletet persze ha te is gondolod...de a csokos es stb reszt nem mondja a tanaroknak-csillant fel nekem is a szemem az otleten. Ezzel nagyon jol kilehetne akasztani a tanarokat es a felugyelot.
-Persze hogy nezem nagyon jok szeretem oket...foleg masok arcat amikor nezik...fhuu azokon nagyokat rohogok de persze utana kicsit megsajnalom oket. -mondtam majd a felnotasaimra neztem.
-Hat na...persze aki joba szuletik annak sok rossz lesz az eletebe...ateltem...-neztem le a foldre majd el a tavolba. |
- Ötletes - bólintottam, majd amikor kérdezett, ravaszkásan felcsillant a szemem és úgy válaszoltam. - Most lesz itt a Húsvét, ugye? Ide elég sok kisgyerek jár, így biztos lelkesednének az alapötletért, amit beadhatnánk a tanároknak: Minden diák elrejthetne ha akarna egy vagy több csokitojást vagy valami ilyesmit, aztán délután megkéne találni egymáséit, aki többet talál, az nyer. Igen ám, de közben mi magunk művelhetnénk úgy a dolgot, hogy akiért megtaláltuk, azt meg kell csókolnunk. Durvulhatna a játék, ha azt mondanánk, hogy nemtől függetlenül - kacsintottam - Persze ez csak a fölsősökre vonatkozna kilencediktől fölfelé, a törpéket még nem érdeklik az ilyek. Mit szólsz hozzá? - érdeklődtem. Nem tudom, érződött-e a hangomon, de ez az első ilyen ötletem volt, amibe minden kreativitásomat beleölhettem és végre senki nem szidott meg érte.
- Nézed a régi horrort? - dőltem előle - Végre valaki aki nem csak a mai vérengzést bírja. És nyugi, én sem szoktam beparázni rajtuk, de nagyon szeretem őket. Főleg, mert akikkel nézhetem, azok nem így vannak ezzel. De hát ha elvállalják... - vontam vállat.
- Így jártam, de kibírom. Viszont neked nagyon jó volt így - mosolyodtam el, bár nem volt szokásom. Luke-ot tényleg pártolta a sors, hogy egyrészt jó haverokat, barátokat adott neki, másrészt, hogy neki nem kellett örök szigorban élnie. |
| Luke: -Hat azt csinaltuk hogy egyesevel a lanyok a fiukhoz fiuk a lanyokhoz jarkaltak. Kikeszult az foor nem gyozte visszakuldozgetni az embereket de mi megtalaltuk a modjat az atjarkalashoz. Tok jo muri volt. Es a tied mi lenne?-kerdeztem felvont szemoldokkel. Furdalta az oldalam a kivancsisag.
-Jajj tenyleg...es igen ismerem nagyon szeretem a regebbi horrorokat. Azokon legalabb meglehet ijedni...mar akinek en nem szoktam nagyon...-gondolkoztam el majd miutan elmondta mi volt vele elhuztam a szam.
-Sajnalom...hat nekem nem volt ilyen...altalanos utan idejottem rogton mert itt jobbnak talaltam...foleg hogy a skacok is jottek velem-mondtam majd mosolyra huztam a szamat. |
- Ó, hát akkor így már világos a dolog. Egyébként érdekelne az ötlet, bár nekem is van egy - húztam édes kis mosolyra a számat. Valami hihetetlenül cuki dologra gondoltam - lászatra - amibe elsőre még engedélyt is kapnánk. Aztán a végén kéne egy kis csattanó a tanári kar előtt... bár ehhez könnyelmű népségre is szükség van. Amíg ő elvolt a telefonján, én tovább dúdolgattam, amit csak akkor hagytam abba, amikor megszólalt.
- Az élőhalottak éjszakájáé - feleltem. - Ismered? - csakis azért tettem fel ilyen értelmetlen kérdést, mert ez a film pontosan 25 évvel ezelőtt készült, tehát nem egy mai darab.
- Egyszerű a kérdés. Otthon be voltam zárva, ami azt illeti. A szüleim rém szigorúan neveltek, alig engedtek meg valamit, nehogy a végén még rossz gyerek legyek. Nagy hiba volrt, hát nem? - nevettem fel - Titokban kezdtem el élni az életem egy részét. Amikor felfigyeltek rá, hogy tudok énekelni és nem vagyok botfülű sem, zongorázni kezdtek el tanítani és klasszikus dalokat nyomattak velem. Aztán megelégeltem a dolgot, az interneten megtaláltam ezt az iskolát és mondván, hogy "jó kislány leszek és itt tökéletesen megtanítanának énekelni" eljöttem ide. Persze a zongorázást még előtte lecseréltem gitár-órákra, amit azzal indokoltam meg a szüleimnek, hogy ezen a hangszeren több kihívás játszani. Végül eljöttem. Persze elsősorban nem a tanulás miatt, gondolhatod. Itt szeretném éléni igazán az életemet, azt, amit otthon nem lehetett. Majd ha hazamegyek a nyári szünetre, visszavarázsolom magamra a jókislányos formát és kibírom otthon azt a két-három hónapot. - foglaltam össze "röviden".
- És te? |
| Luke: -Csak nem...de a regi igazgato aki megalapitotta az iskolat lany gimit akart de nem jott ossze..-huztam felre a szamat majd mikor mondta hogy megkene szivatni bologattam.
-Igen jo otlet...tavaly csinaltunk egyet mindenki rohogott de intot kaptunk.-nevettem fel.
-Ha erdekel elmondhatom erre az evre is jo lenne...-ingattam a fejem majd elkezdtem sms-ni Calummal aki a tobbiekkel tokolt. Mikor elkezdett dudolgatni felfigyeltem.
-huu...ez melyik horrorfilm betetdala is? Sokat neztem meg tavaly csak a cime nem jut eszembe... -huztam el a szamat.
-Amugy megkerdezhetem hogy miert ide jottel?-kerdeztem meg. |
- Igaz, ez a fajta elővigyázatosság viszont kicsit túlzás. Vagy régebben talán naponta estek teherbe a lányok, hogy így távoltartják egymástól a két nemet? - tettem fel a költői kérdést, amire még én is tudtam, hogy 'nem' a válasz. - De legalább minimális izgalom az unalmas életet élőknek őt kerülgetni. Tényleg, egyszer kéne csinálni valamit, amivel kihozhatjuk őt a sodrából meg a többi tanárt is. - csillantak fel a szemeim.
- Hm, okés, megfogadom - gondolatban bekarikáztam azt a telefonszámot, ami Rose-hoz tartozik. Így jobban belegondolva azért az se semmi, hogy Luke ennyi számot tud fejből. Amíg ő a telefonján leste az időt, én csak bámultam kifele a fejemből. Egyszercsak egy nagyon indiszkrét kérdés fogant meg a fejemben, mire elfintorodtam. Szívesen feltettem volna, de emellett ott szólt a fejemben az a kis hangocska is, hogy nem illik mások magánéletében vájkálni. Végül inkább hagytam a fenébe a dolgot. Egy ideig még csöndben ültünk, ekkor unni kezdtem magamat. Egy régi, 90-es évekből származó horrorfilm lassú betétdalát kezdtem dúdolgatni, ezzel ütve el az időt addig, amíg a fiú esetleg mond valamit. |
 -Hát igen...elég sokan azok, de legalább itt vannak a szabályok, na meg a főőrünk a folyosókon. Elég idegesítő személyiség, de legalább megvédiazokat, akik tehetetlenek egy-két őrülttel.-néztem fel az égre majd vissza a többiekre. Miután átvette a papírt és elkezdte olvasgatni én a telefonon néztem az időt. -Semmiség-mosolyogtam majd újra a távolba merengtem. -Igen annyi vagyok....és tervezzük, hogy keresünk egy menedzsmentet-válaszoltam. -Amúgy Rose-ék nagyon jók, szóval szerintem velük kezdd. -böktem még a kezében lévő papírra azon belül arra a telefonszámra. |
- Nem lesz nagy ügy - vontam vállat, ezzel pedig lezártam a témát. Magamban rosszallóan megcsóváltam a fejem, amikor felröhögött. - Nem hogy szemük nincsen, de nálam rosszabb csajuk se nagyon. Legalábbis az én városomban. De szerintem az itteniek is csak kanosak egy picit, tisztelet a kivételnek. - mondandóm végével próbáltam érzékeltetni, hogy róla (legalábbis egyelőre) nincsen ilyesmi véleményem.
Csodálkozva néztem, ahogy egy komplett listát állít össze nekem telefonszámokból, és elkönyveltem magamban, hogy ez a találkozás már sikeres volt. Ha másért nem, hát az én önös céljaimért megérte összefutni ezzel a Luke-kal.
- Ezer kösz - vettem át a papírt.
- Akkor aztán jó kitartóak vagytok. Mennyi is vagy, 17? Egyébként szerintem tök király, hogy magatoknak alapítottatok egy bandát. Suli után terveztek is együtt maradni, vagy ez csak a hobbitok?
Érdekes ez a gyerek, annyi biztos. Nekem is volt egy-két zenész ismerősöm anyámék által, de velük nem igazán lehetett volna összeállni. Jó, érdekesen is hangzott volna együtt a hegedű meg a basszusgitár, miközben rock-stílusban éneklem a klasszikus dalokat... de hát végre nem otthon vagyok és végre van esélyem valami igazán izgalmas életet élni. |
 -Hát na...valószínűleg ugyanitt tartanak de 2 óra múlva már jön az igazgatónő a bejelentésével, hogy énekelnünk kéne, szóval ez már gáz...-mutogattam a flótások felé. -Most ez komoly? Megkérdezed, hogy mit esznek rajtad?-röhögtem fel. -Hidd el...ezeknek az embereknek van szemük..és valószínűleg a Portugáliaiaknak nincs...érted-mondtam majd újra eltekingettem. -Van..én ismerek párat, éppen ékest keresnek..-mondtam majd papírt kerestem és odaadtam neki, mert azon volt a telefonszámuk. -Hát...általános óta szívják a vérem...és 15 lehettem mikor megalapultunk...nem tudom...de azt tudom, hogy általánosban ismertük egymást, zenei alapúban...-mondtam majd kinyúltama padon és a telefonomon néztem az időt. |
- Látom... - pislantottam el a válla fölött. - Apám informatikus, tudok ezt-azt, ha két óra múlva is ugyanitt tartotok, talán segíthetek.
- Éppen menekülök. Fogalmam sincs mit esznek rajtam, Portugáliában jobbára még csak rám se néztek. Bár nem különösebben érdekel - vontam vállat. - És most nincs jobb dolgom. Van egy csomó zenész ebben a suliban, de még mindig nem tudtam senkit sem találni, akivel tudnék együtt zenélni. Fájdalom - sóhajtottam egy színpadiasat. Pedig szívesen zenéltem volna végre egy-két csajjal, de akár még fiúkkal is. Az a baj, hogy akikben van is valami fellépési hajlam, azok vagy szólóban nyomják, vagy már bandában vannak. Lehet, hogy nekem is magán útra kéne lépnem... és ez most komolyan nem jutott egészen idáig az eszembe?!
- Wanda - válaszoltam. Kicsit még csöndben voltam, majd végül kimondtam azt, ami a szívemen volt.
- Figyelj, csak úgy kíváncsiságból kérdezem. Hogy alakult a bandátok? - fordítottam oldalt a fejemet az érdeklődésem jeleként, majd helyet foglaltam a padon. Intettem a kezemmel, hogy kövessen ő is. |
Nagyban kanyarodtam le egy pad felé amikor az a lány akin éppen gondolkoztam mellettem termedt, és hát nem túl nőisen, bár ki se nézném belőle, rámköszönt. -Szeva!-köszöntem vissza majd a drága flótásaimra néztem hátra akik még mindig ott tököltek e technikusokkal.-Őszintén? Nem vagyok technikus...azt annak kell megcsinálnia akinek az a szakmája...de ha így folytatják odamegyek és megcsinálom én, mert még én bennem több technikusi hajlam van, ahogy látom, mint bennük..-sóhajtottam fel majd zsebrevágtam a kezem. -És te meg mi járatban erre? Már megint megtámadtak azoka tökfilkók?-kérdeztem alényegre, mert mindig azt látom, hogy a fiúk utána csorgatják a nyálukat. De gondolom ő se akkora hülye,hogy beveszi azt, hogy nbem csak egy éjszakára kell nekik. -Amúgy Luke vagyok..-mutatkoztam be gondolatmenetem végén amia fejemben ment. |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
