Témaindító hozzászólás
[6-1]
-Köszönöm, de még van bőven javítani valóm-mosolyogtam a lányra majd becsuktam a füzetem és ránéztem. -Nekem jó..akkor eltáncoljam először vagy eljátszod te?-kérdeztem mosolyogva várva válaszára, majd arra lettem figyelmes, hogy vége van a kórusnak, mivel a kórustagok igyekeztek vissza a kollégiumba. Én még megigazítottam a copfomat majd visszanéztem a lányra, vagyis Wandára. -Én Olivia vagyok, de csak Chachi-mosolyogtam tovább. |

Egész vidám kiscsajnak tűnt. Elsőként, nagyon elmerülten, megkönnyebbülten (ha jól értelmeztem) táncolt, másodjára pedig máris mosolygott. Pedig még csak nem is ismer! Vagy talán pont ezért. Mindenesetre imponált a viselkedése.
- Ügyes - hümmögtem egy elismerőt - bár amennyit én értek a tánchoz... de tetszik.
- Igen, én is arra gyakorolnék. De ha zavarna a zene - márpedig ezt sejtem a más ritmus miatt - akkor arrébb is húzódhatok. Vagy ha gondolod, egyszer eltáncolod te a koreográfiádat, utána én egyszer eljátszom a számot, amit gyakorolnom kell.
- Egyébként ha nem ismernénk egymást, Wanda vagyok. Ő pedig itt Armando - vettem az ölembe a fekete basszusgitárt, miután kiszedtem a tokjából.
Kíváncsian vártam, mit reagál az ajánlatomra. Érdekelt is, hogy hogy táncol egy ebben járatos valaki, meg hát azért én is gyakorolni akartam. |
Miután megvolt a fejemben a teljes összkep a koreográfiámról a teljesett levázlatoltam a fözetembe és halkan bekapcsoltam a zenét és elkedztem rá táncolni. Felszabadulás volt számomra.Viszont miután végeztem egy hang szólalt meg mögülem. Odafordultam.-Szia!-köszöntem oda majd két kérdésére is válaszoltam. -A vizsgára gyakorlom...-mosolyogtam rá majd láttam a kezében a gitárt meg előtte a füzetét.-Te is?-kérdeztem meg. |

A kórustagok próbáltak, ahogy láttam. Nekem ma már vége volt az óráimnak, így hát gondoltam miért is ne jöhetnék ki kicsit én is? Hoztam magammal a gitáromat is, akit a szappanoperák nyomán poénból elneveztem Armandónak. Hogy miért? Érdekes kérdés. Mivel közeledett a vizsgaidőszak, jó lett volna gyakorolni. Hála annak a Luke nevű srácnak, sikerült magamnak találni bandát, így most Emmel a dobossal, Rose-zal a gitárossal és egy Leila nevű szintetizátoros csajjal vadultunk. Hosszasan vitatkoztunk egymással, mire megegyeztünk a számon. Általában együtt próbálunk, de külön-külön is gyakorlunk, hogy ne akadjunk össze a nagy hangkavalkádban. Én most e célból hoztam magammal a holmimat. Mivel én vagyok az énekes is, a füzetem is nálam volt, benne a dalszöveggel, hátha elfelejtem. Kicsit távolabb telepedtem le a pavilontól, ahol megláttam az egyik évfolyamtársamat táncolni.
- Heló! Mi jót próbálsz? - kiáltottam oda neki, majd óvatosan leültem a földre és elővettem a gitáromat. - Csak nem te is a vizsgára készülsz? |
A drága kórusvezetőnk úgy gondolta, hogy most kivisz minket a kertben lévő, nemrég megépült pavilonhoz. Utolsó óra volt, már fáradt voltam, így a fele órát végig ásítoztam, mire ezt megunta "Miss. Szipirtyó" és elküldött. Jobb is volt így, rögtön berohantam az energiaitalomért, a füzetemért-amiben a tánclépéseim voltak lefirkantva-és a Pavilontól nem messze, neki álltam a vizsgámra gondolt koreográfiának. Időközben egy-egy kortyot ittam a "megmentőmből" és egy idő után nem is voltam álmos. Kint maradtam a végén a levegőn és elkezdtem teljesen befejezni a cucckot. |
[6-1]
|